„Felmérték, tudják, kik ők, hol a helyük. Gyurcsánynak ez sehogy sem megy, úgyhogy segítenünk kellene. Logikai bukfencnek tűnhet, hogy látszólag most is éppen róla írunk; mintha nagyítót tartanánk a bolha fölé. Valójában azonban a jelenség a téma, illetve saját felelősségünk és lényeglátásunk. Az, hogy képesek vagyunk elemezni, darabokra szedni az úgynevezett Demokratikus Koalíció – már a gyülekezet elnevezése is arcpirító hazugság, koalícióról szó sincs – tizenhat pontját, miközben inkább már csak szánakozni, szórakozni kellene rajta. Hisz az egész csupán egy kordokumentum a letűnt múltból, a kisdobosok hat pontjának bája nélkül.
A másik térfélen játszókat persze megértem, valakibe mégis kapaszkodniuk kellene. Bajnaiba már lehetetlen, hozzá képest még Gyurcsány is többel kecsegtet, aki egyébként már maga is kibökte: Bajnaival, Mesterházyval és vele sem lehet választást nyerni. Na de akkor kivel? Fel nem foghatom, hogyhogy nem jutott még odaát senkinek az eszébe az a pofonegyszerű megoldás, amelyet az MLSZ követ futballkapitányügyben: körül kellene nézni külföldön. Schulz, Reding, Rehn, Tavares – csak úgy sorjáznak a számukra alkalmasabbnál alkalmasabb figurák.
Hogy ez nonszensz, normális országban elképzelhetetlen? Az. De az elmúlt tíz évben a baloldalt – kormányon vagy ellenzékben – az ilyesmi cseppet sem zavarta. Úgyhogy az egyetlen gondot az jelentené, hogy a választók közös nyelv híján nem értenék a baloldal miniszterelnök-jelöltjét.
Bár adódik a kérdés: Gyurcsányt vagy Bajnait érti még valaki?”