Elérkeztünk a mélypontra

„Ehelyett azt látjuk, hogy az ellenzék pártjai azon versenyeznek, kire tolják az összefogás elmaradása miatti felelősséget. Már nem győzelemre készülnek, hanem a vereség utáni túlélésre. Igazuk van. Lendvai Ildikó jól mondta: »Aki itt bűnbak lesz, az meghal. És joggal hal meg.« Lehet, hogy ő nem így gondolta, de most éppen az folyik, hogy az össze nem fogók egymásra akarják osztani a bűnbak szerepét. Nos, az a rossz hír, hogy senki nem fogja megúszni, mindenki bűnbak lesz. A sérelmeit hajtogató DK és MSZP, a magát elvszerűnek hirdető Együtt-PM, aminek politikusai szemérmetlenül »Hány szavazatot hoz, hányat visz?« alapon mérlegelnek mindent, az egymással is összefogni képtelen liberálisok, a »Mi még kivárunk« konzervatívok is.

Bokroséknak az 500 napos romeltakarítással legalább volt egy javaslatuk arra, hogyan lehet kikerülni a kétharmad állította csapdából. (Ennek lényege: úgy kell ellenzéki koalíciót kötni, hogy nem tudható, ki mögött mekkora támogatás áll.) A javaslatra – amit megküldtek az ellenzéki pártoknak – nem érkezett érdemi reagálás. (Bár idejétmúlt lenne ez a mondat, mire a poszt megjelenik!) Ha esetleg a kedves Olvasó az agyonhallgatás miatt még nem értesült róla, itt elolvashatja. A lényeg: technikai koalíció, a (jó esetben kétharmados, de ha nem, akkor is vannak megoldások) győzelem után az alkotmányosság helyreállítása, új választási rendszer kialakítása, ahol nincs előzetes koalíciós kényszer, eséllyel indulnak a különféle pártok és a kinyilvánított választói akaratnak megfelelően döntenek majd a kormányzásban résztvevőkről. Erre nincs hivatalos válasz a »demokratikusaktól«.”