„Az eset kapcsán a bevezetőben használt többszörös feltételes mód sajnos indokolt. Nem mintha az évi legalább ezermilliárd nem érné el a honi ingerküszöböt – ennek morzsáiért képesek vagyunk haladéktanul betódulni egy hipermarketbe akciók idején. Sokkal inkább azért, mert a mérték – az évi teljes magyar költségvetés bő huszada – annyira elképesztő, hogy ekkora pénz már nincs is. Pedig van. Valahol. Aztán sem a kormánypárt, sem pedig legnagyobb (hm?) ellenzéke eddig nem mozdult rá Horváth szavaira. Pedig a volt adóügyes azt is állította, hogy korábban egy fideszes politikust (később nevesítette is: Rogán Antal) is tájékoztatott tapasztalatairól.
Ezzel együtt az emberek nálunk már nem hisznek a »horváthoknak«. Csakis a pártszóvivők szavainak van itt még némi húzása. Pártszimpátia függvényében, szerva itt, csere ott. Aztán annyira hihetetlennek tetszik az ügy; ezer-ezerhétszáz milliárd üzemszerű elcsalása – hogy nálunk ilyen nem történhet meg. Valaki minket félre akar vezetni...
Mert hát akinek egyszer a forró étel megégette a száját, az aztán még az aludttejet is megfújja. Volt itt nekünk ugyebár már egy bajai csalós videónk is, amiről azóta sem tudjuk, hogy ki, kinek a micsodájával és főleg miért gyártatta. (Megjegyzem, nálunk ma már a kertévék szappanoperáiban is az amatőrök uralják a stáblistát.) Azért a bajai videó nyomán annyi már sejlik, hogy Ildikó és Laci azóta visszakerült az MSZP spájzába, a Feri pedig »itt van, bejött a szobába«.”