„Miközben Gyurcsány egyszerre domborítja az összefogás mártírja és harcos propagátora szerepet, egyidejűleg szemérmetlenül kampányol a két nagy baloldali párt ellen, soraikból akarván feltölteni saját szavazótáborát. Nem is eredménytelenül, hiszen a Medián felmérése szerint pártjának támogatottsága beérte a Bajnai-féle társulatét, holott fél évvel ezelőtt az utóbbi még sokszoros fölényben volt.
Nincs könnyű helyzetben az MSZP, hiszen a puszta számok azt jelzik, elsiették az Együtt–PM-mel kötött megállapodást, és valami módon a Demokratikus Koalícióval is egyezségre kéne jutniuk, akár kibővítve a társulatot, akár lecserélve a partnert. Ám a lelketlen számok pont a lényegről hallgatnak: lehet-e, szabad-e, értelmes cselekedet-e Gyurcsánnyal szövetkezni, hiszen a megegyezés minden mondata egy időzített bomba lehet, s a felek közül nem Gyurcsány az, akinek lehet veszítenivalója. Nem ok nélkül írta Szanyi Tibor, hogy egy mentálisan megzakkant bolsi milliárdossal nem lehet normális jövőt építeni. Amely gondolatot Bárándy Gergely is, némileg kulturáltabban, szavakba öntötte, mondván: nem tud elképzelni olyan közös listát, amelyen Gyurcsány Ferenc is szerepel. Ugyanakkor a nagy tekintélyű tanácsadók, Lendvai Ildikó és Kovács László a Gyurcsánnyal való szorosabb együttműködést szorgalmazzák, és sokan egyetértenek velük, pártvezetők és tagok egyaránt. A párton belül természetes véleménykülönbség könnyen eszkalálódhat zajos konfliktussá, és a végén az MSZP már saját magával sem tud megállapodni.
S akkor Gyurcsány Bajnai társaságán kívül már nem is vágyik másra, csak egy kávéra.”