Fővárosotok nevét Budapestre kellene változtatni

Nem ítéltem hasztalannak itt egy Magyarországban járt Angolnak a két levelét előhozni, amelyeket Hazánk egy nagy érdemű Leányához írt, s amelyek csak rövid idővel ezelőtt kerültek a kezeimhez. Vetélkedők^[3241] közt egy harmadik disinteressált^[3242] személy a legnagyobb világosságot^[3243] szokta a fejtegetés vagy vitatás alatt levő tárgyra vetni; és így a részrehajlatlan könnyebben ítélhet a résztvevőknek^[3244] helyes vagy helytelen állításukról. Az előhozandó levelek nagyon szoros analógiában^[3245] ugyan nincsenek a mondottakkal; az író némely adatokban hibázik is, politikai helyzetünket igazán nem ismeri, s nem tudja: mit tehetünk, mit nem. Azonban némi kis nexust,^[3246] mégis lehet találni az idegen és az én látásaim és mondásaim között, amit azért gondolok, mert magam is megdöbbentem némileg, midőn legelőször olvastam ennek az Idegennek a leveleit, akivel sohasem találkoztam, s akit nemcsak személyéről, de még nevéről sem ismertem, és akivel mégis olyan nagy ideai analógiában^[3247] találkoztam. Nemzet-kifejtési, gazdasági és felemelkedési dolgok egyébiránt szinte ugyanolyan bizonyos alapokon nyugszanak, mint a szoros tudománybeliek; úgyhogy amint ezekben egy problémából akárhány fejtegető is csak mindig ugyanazt az egy megoldást hozhatja ki; úgy mindig egyenlő következéseket kénytelen azokból is levonni az, aki azokat nem holt diplomák, hanem élő faktumok^[3248] szerint fejtegeti és fontolgatja.

Novemb. 21-kén 1828.

Csak egy órám üres – és annak is minden pillanatát Neked, és a testvér-hazámnak Magyarországnak szentelem. – – – Nov. 1-sőjén hagytam el Helvéciát,^[3249] ezt a ti dicső Dunátok forrásától^[3250] nem messze fekvő tartományt. – – – Ha gyönyörűségedre szolgált az utolsó levelemből megértened: hogy még a Pireneusokban^[3251] sem feledtem el Magyarországot, bő jutalmam.

Ami a fáradozásaidat illeti: vesd el a magvat, s az Isten felneveli azt. Idő és Tűrés^[3252] kell minden nagy munkához; naponként valamit tenni, s azt az egy nagy tárgyat soha szem elől nem téveszteni. Ez annak a titka, hogy miért és miként vitetett annyi véghez Angliában, ahol a kormány semmit sem tesz, néhány egyes^[3253] mindent. – – – Örvendek a gellérthegyi Professzor felgyógyultán; s bár olyan közel lakik az éghez, még se menjen oda fel, és ne hagyjon el minket ilyen korán. Nem kímélhetjük eléggé a Jókat; nekik itt kell maradniuk boldogítani a világot.

Most Veled néhány gondolatomat közlöm Magyarország Újjászületéséről. Magyarországról Angliában semmit sem tudnak. Magyarország, az Országgyűlés, és E.^[3254] – ez mind, ami ott egyedül névről ismeretes. Magyarországot az egyéb nemzetek sorában sötétség borítja, s ki gondol csillaggal, a legfényesebb csillaggal is, világos nappal? Még a jó gellérthegyi Professzorunk sem. Ne keressétek azért határaitokon kívül Magyarország javát és hírét; magatokban hevernek a valódi arany- és ezüstbányák (látásom alapján^[3255] szólok) megmunkálatlanul, megnyitatlanul, sőt még a legjobb Magyarok előtt is ismeretlenül. Engedd meg kedves Barátném, de az a személy, aki csendesen járja körül a játékasztalt, többet láthat mint akármelyik a játszók közül, akik saját kezeikkel foglalatoskodva, legfeljebb szomszédik által gyanítgathatnak valamit. Nincs könyvem Magyarországról, s ha volna is, időm nincs olvasni. – – – Kedves Barátném, ne fáraszd magad könyvküldéssel; mert inkább megyek Magyarországba, mintsem, hogy száraz részleteket (details^[3256]) olvassak felőle latin nyelven. A szemeimmel olyan sebesen szoktam olvasni, hogy anyanyelvemen kívül minden egyéb nyelv csak akadály, s csupa szavak körül telik el az az időt, amelyet gondolatokra és dologra kellene fordítani. – Enged meg, én az anyanyelvemet mindenen túl kedvelem, és beszélem. De hogy ismét Magyarországra térjek: minden népességnek az egyharmada (1/3) általában 14. esztendősnél ifjabb. Ez az egyszerű adat (datum^[3257]) több hasznos következtetésre vezet.

P. o.^[3258] Buda és Pest népét 60,000-re téve: egyharmada = 20,000, 14 éven alul lévő gyermekszám. – Feltéve, hogy 3,000 iskolában neveltetik, csupán Budán s Pesten 17,000 lesz, aki tudatlanságban, vétekben és nyomorúságban nő fel.

1-ször Magyarország népét 9 millióra téve, 3 millió 14 éves koron alul van. Tegyük fel, hogy 500,000 nevelést kap – ami sokkal fölülmúlja a valót –, úgy 2,500,000 szinte a legszükségesebb ismeretek nélkül marad. És így miként jobbulhatna a lakosok állapota? Miként fejlődhetne^[3259] a jólét Magyarországban? Íme egy nemzeti bánya, amelyet munkálni kell, és nemzeti veszteség mindaddig, amíg ez a bánya nem nyittatik meg.

2-szor Két évig haboztam azon: vajon melyiknek kellene kedves honotok nyelvének lenni? E kétkedésem bizonyossággá vált – s most erősen meg vagyok győződve: hogy a Magyar nyelvnek kell lenni Magyarország nyelvének. – Ez nagyobb következményű tárgy Rátok nézve, mint hazátok minden gyapja, minden sója, borai, pusztái, vagy bányái. Magyarország újjászületésének itt kell kezdődnie, és itt kell végződnie! A megmunkálás eszközei egyszerűek, könnyűek és hatékonyak,^[3260] csakhogy egyszerre nagyobb kiterjedésre nem képesek. Kevés ismeretem van Magyarországról, de az én tudatlanságom barátaiméval egybehasonlítva még tudomány. Ha tehát némely adatokban tán tévedek, minthogy nincs sem könyv előttem, sem egyéb kútfő^[3261]; – majd jóságod felment. –

Magyarországot úgy kell tekinteni, mint egy ázsiai gyarmatot Európa szívében. Kétmillió Tót csekély része az egész Magyarországnak. Pest körül tízmérföldnyire, ha valaki szólni akar, magyarul kell szólnia, hogy megértsék a honiak. – – – És azt hiszem, minél tovább megy, annál nagyobb szüksége lesz a magyar nyelvre. – Most különböző nyelvek „azok a nagy határok, amelyek a nemzeteket egymástól elválasztják, s meg óvják egyéniségüket (individualitás^[3262]) és létüket, mint Nemzetekét. – Folyók, hegyek, tengerek mind semmik, és a közlekedés^[3263] megannyi hídjai! A nyelvek az igazi védfalak. A Magyarnak, hogy valami legyen Európában, egyedül Magyarnak kell lennie, ez dicső s nemes öröksége. Cseh, Lengyelország, sőt Szerbia is büszkélkedhet azon, hogy nyelvrokonuk, a hatalmas Orosz, a Szláv nyelvet fenntartja, és mindinkább terjeszti; – de a magyar nyelvnek csak Magyar- s Erdélyország egyedüli kincstára s képviselője – – – Íme „a feltámadás, az élet.”

A körülöttünk lakó népek nyelve semmi rokonságban nincs a magyarral, és így a nemes magyar Nemzet nem része vagy ága valamely más nemzetnek; ő magában egy önálló nemzet; vagy annak kellene lennie. – – – II. József Császár^[3266] a magyar nyelvet ki akarta irtani; Mi lett a következménye? A mély álomba merült nemzetet méltóbb érzelmekre ébresztette ősi nyelve iránt. József természetellenes Rendeletei felriasztották szendergéséből a magyar hont^[3267], és csakhamar olyan Írókkal dicsekedhettünk, akik méltók egész Európa ismeretére. Gróf Ráday,^[3268] aki 1792-ben halt meg, áll legelőrébb a sorban; Gróf Teleki,^[3269] aki fordításai által az Iskoláknak sokat használt; az 1771-ben felállított pesti Egyetem segítette az előmenetelt; a Hírmondó^[3270] 1780-ban úgyszólván szinte az eltiprandó nyelvből fakadt fel. Kazinczy Ferenc^[3271] fordításai által sok jót tett. Olvasd Kölcsey szép Lenkáját,^[3272] egy balladát,^[3273] s gyönyörködni fogsz! De Berzsenyi Dániel^[3274] Magyarország Költője! Az ő felemelkedett^[3275] és lelkesült nyelve minden kebelben^[3276] visszhangra találna – csak értenék anyanyelvüket! Döbrentei Gábor^[3277] huszárdalai sem kevesebbé érdemesek;^[3278] ő a jó Erdélyi és a valódi Magyar, hazája dicsőségére szentelte magát; hány érdemtelen az ő költeményei olvasására!!! Hidd el kedves Barátném, a nemzeti dalok hatalmas műszerek (engine^[3279]) minden fel nem serdült nemzetben.^[3280]

3-szor Magyar Játékszín.^[3281] – S így 1. Nevelés. 2. Nevelés magyar nyelven. 3. nemzeti magyar Játékszín. Emlékezhetsz, hogy a magyar játékszín-felállításról az Országgyűlés végzést hozott, a Nemesek ápolgatták azt. Gróf Teleki^[3282] (kinek neve Angliáig hatott) a színészeti társaság elölülőjévé^[3283] lett kinevezve. B. Wesselényi^[3284] a pénzalapra ügyelt; Kolozsvár volt a kijelölt helye. Így lett megnyitva és támogatva egy ideig a magyar Játékszín; de sok viszontagság után, amelyeknek az elbeszélése hosszas lenne, elenyészett; és miért? Fövényre volt építve; mert a nép nem volt kiművelve,^[3285] s nem olvasott közönségesen magyar nyelven.

Mindezt csupán annak bizonyításául említem, hogy Magyarországról nem gondolkodtam csak futólag; hanem hogy mind spanyol, mind angol földön éjjel s nappal eszemben forgott kedves Magyarországom, és kívánság gerjedt bennem jobb-léte^[3286] iránt És nem egy szomorú érzésre késztetett a mostani elaljasodott, s aránylag alacsony állapota egyéb nemzetekéhez képest, amelyek kicsinyek, gyengék, alábbvalók, s a hírük mégis messzebb terjed a Magyarországénál.

Volna bár csak néhány olyan férfitok, kikben a tudomány tehetséggel volna egyesülve, s akiknek hazátok valódi mibenléte igazi világosságban^[3287] tűnne fel, és azt nemes elszánással és önfeledéssel szolgálni készek lennének. Hidd el Magyarország nemsokára felemelkedne, és az európai művelt nemzetek sorába lépne. Hallom a múlt Országgyűlésen egy magyar tudós Társaság alapítására jelentős ajánlások tétettek,^[3288] s az egész aláírás most már közel 30,000 font sterlingre gyarapodott.^[3289] Ez már hazafiság, ez kezdet! De mi ez Mátyás plánjához^[3290] és szándékához képest a 15-ik században? Nem kezdett-e ő Budán egy 40,000 tanulóra szánt intézetet építeni, vagy mese az ő históriája? Tán kérded: mire mind ez? Minek ezt említeni? Kedves Barátném, ami valaha megtörtént, az ismét megtörténhet és sikeresebben; ha arra lesz ügyelet, hogy az alap mélyebbre és tartósabb szerekből legyen rakva. – – –

Egyre kérlek, engedj egy ajánlást a szívedre kötnöm, s fogadd meg, igen egyszerű. Okaimat máskor adom elő. Két szót tarts szemed előtt minden igyekezetedben és a hazád boldogságára irányuló^[3291] törekvéseidben: „keresztény és nemzeti;” „Keresztény és nemzeti nevelés.”^[3292] Könyvet írhatnék e két szó becse^[3293] felől Magyarországra nézve, de időm nincs; és a haszon nem is tűnik elő mindjárt a vetéskor – azt csak aratás idején lehet világosan látni.

4szer Buda s Pest népességét minden lehető módon gyarapítani^[3294] kellene. Ha a Nemesek a mostani város körül többen telepednének meg, az új várost építenék és szebbítenék. Jószáguk,^[3295] egy emberöltő^[3296] leforgása alatt, még egyszer annyit érne. Ez nem csupa eszmélkedés, hanem valóságosan megtörtént és így megtapasztalt dolog. Egy számos, értelmes, iparkodó s így gazdag nép kétszerezi s háromszorozza a telkek értékét. Íme ismét egy bánya, a magyar Nemesek előtt ismeretlen bánya, amely többet ér az Angliába kimenő minden gyapjúnál.

Fővárosotok nevét Budapestre^[3297] kellene változtatni, amely kevés év, sőt hónap múlva olyan megszokottan s könnyen hangoznék, mint Bukarest, s így a két város egyesülne, amely most nem a legjobb szemmel nézi egymást. Milyen haszon áradna ebből az egyesülésből, milyen virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva! Különösen, ha az Országgyűlés is nem Pozsonyban, nem a határszéleken, s olyan távul Erdélytől, hanem az Ország szívében lenne megtartva. – – – Sok mondanivalóm van, de most nem közölhetem. – – – Van-e Magyarországban nemzeti társaság nevelésre, vagy középiskolai tanítók felkészítésére? Mert azt is meg kívánom tudni, mit tettek mások, mit tett az országgyűlés, a kormány, szóval milyen szereitek,^[3298] és elemeitek vannak az építéshez? – A keresztény szó a különféle vallások követőit egyesíti; a nemzeti^[3299] szó összesít minden igaz Magyart, s többet jelent, mint a mennyit a fül hall.

______________

London, Márc. 19-kén 1830.

És most kedves Barátném engedj némely részletekbe bocsátkoznom, mert igen is el tudom képzelni, hogy kis sajkáddal vitorla, kormány s mágnestű nélkül szállsz tengerre, s úgy tekintelek, mint egy olyan valakit, aki földkép,^[3300] kalauz és minden út nélkül ismeretlen tartományba lép, egyedül az ész világa lévén szemei előtt. Azért ne tarts unalmasnak, ha egy kis utasítást adok, amelynek értékét évek elteltével tapasztalod meg, majd amikor Te és a barátaid álmélkodva láttok csudákat, a nemzeti nagyság csodáit, csekély kezdetből eredni. Fogadd szavamat, s én jótállok^[3301] a legforróbb kívánságaidért Magyarország újraszületése és felemelkedése iránt. A Te időd becsesebb, hogysem részes foglalatosságok közt múljon. Minden gondolatidat és törekvéseidet a nemzet egyesítésére kell fordítnod – – – nemes, pap, tudós, birtokos és minden jó és nagy biztosan egyesülni fog a közjóért a honszeretet által. A kormány oltalma nélkül semmit sem lehet tenni, s olyanról, ami a Kormány ellen volna, álmodni sem kell. Iparkodásaitok a Nemzetiség^[3302]* kifejlődése, célotok Magyarország boldogsága legyen. Cselekedetitek pedig tiszta keresztény; nem katolikus, protestáns, vagy görög,^[3303] hanem keresztény, amelyben minden egyesülhet. A legnagyobb egyesség s együttmunkálás lelke uralkodjon köztetek! Minden olyan különséget,^[3304] hogy ki legyen az első, ki az utolsó, a közjó kedvéért fel kell áldozni! Emlékezzél Üdvözítőnknek az Apostolokhoz e részben adott parancsira, s nem tévedhetsz! Bocsáss meg, igen aggódom a kis báb fejlődése^[3305] miatt, amely az isteni gondviselés és tiszta szándékú egyetértésetek által a föld óriásává lehet valaha. – – – –

Nekünk Angliában számos egyéb intézetünk mellett most egy 400,000 gyermekből álló seregünk van, akiket mind egy plán^[3306] szerint nevelnek; s kinek a törekvése által? – Nem a Kormányé által: mert ilyenekben a Kormány nálunk semmi, és semmit sem tesz ránk nézve. Hanem egyesek^[3307] fáradozása által. Néhány jó szándékú és lelkes magánszemély^[3308] volt a kezdő, akik minden erejüket és idejüket, napról-napra, évről-évre arra fordították, hogy mindent egyesítsenek és összesítsenek e nemzeti intézetre, e nagy tárgyra. Négyszázezer szegény gyermek egyszerre történő neveltetése lett a fáradságuk gyümölcse. Oh magyar Nemesek, cselekedjetek hasonlóan Hazátok javára! Ha Nektek tízszer becsesebb bort tudnék készíteni a tokajinál, ha juhnyájaitokat egy hónap alatt megkétszerezhetném, vagy E... Hg-nek^[3309] aranybányát, a Királynak cinbányát fedeznék fel: figyelmet és tán jutalmat is nyernék. Mind ennél sokkal felsőbb és könnyebben megmunkálható bánya fekszik az értelmesség terjesztésében, a lelki tehetségek kifejlesztésében. A tudomány: erő s gazdagság minden tartományban s minden körülmények^[3310] között^[3311] – p. o.^[3312] nálunk néhány évvel ezelőtt a mechanikai tudományoknak iskolák nyitottak –, mi lett a következménye? Anglia gazdagsága nem a telkekben^[3313] áll, mert földünk nem termékeny, éghajlatunk kevéssé kedvező; nem gyapjúban, juhokban, vagy ökrökben, hanem mechanikusokban. Rövid idő múlva hallani fogod, hogy iszonyú nagyságú szekerek 30 tonna teherrel 30 mérföldnyire óránként Anglia egyik városából a másikba gördülnek ló nélkül egyedül gőzerő által.^[3314] Ezer a példa. Egy másik: a francia Kormány matematikusai figyelmét főkép hajóépítésre fordítatta, és mi következett ebből? – Hogy ők felülmúlnak minket a hajóépítésben, s mivel mi nem tudunk olyan jókat készíteni, mint ők, az övéiket kell keresnünk és megvennünk. A legjobb hajóink francia gyártmány^[3315] vagy francia minta szerint készültek. – Magyarországnak temérdek kincse, mindene van, csak tudománya nincsen. Keletről a Török szorította és zsibbasztotta, a nyugati világtól a sors zárta el. De vessük le Barátaim, a sötétség nyomasztó terhét, és öltözzünk a világosság fegyverébe! Hadd legyen Magyarország a föld nemzeteinek – már valahára – az Egyike. –

Egy másik tárgy, amelyre a Társaság figyelmét, szüntelen^[3316] figyelmét függeszteni kell: a fordítások. Nekünk van egy társaságunk, amely mindenféle tárgyakról rövid értekezéseket ír, készít, s közöl igen olcsó áron. Ezt utánozza Franciaországban egy hasonló tárgyú Társaság, amely mintegy 300 különféle értekezést 300 különféle tárgyról szándékozik kiadni a szegények és minden ember számára. Ajánlanám ezt imént felállított tudós Társaságtoknak, hogy legyen egy küldöttsége, amely nem eredetit írna – ez nagyon költséges s nehéz Magyarországban –, hanem, átnézve^[3317] egyszerre a mi termésünket,^[3318] a legjobb s leghasznosabbakat válogatná ki s fordítná le (havonként egyet – mert nem kell nagyon sokat kezdeni, hanem inkább többet végezni –), és pedig magyarra fordítná. A legnagyobb nehézség, s majdnem az egyetlenegy akadály az, amellyel Magyarországban küzdenetek kell: a nyelvek különfélesége. De egy emberöltő^[3319] elég ennek orvoslására. – 40 évvel ezelőtt Franciaországban a nép 3/4 része érthetetlen szólásmódon^[3320] beszélt; most 30 millió szól franciául. – Bízhatsz a magyar nyelvben! Ez az a gazdag bánya, amelyet kell s könnyű is megmunkálni! Egy másik, 3-5 jeles keresztényből álló választottságnak^[3321] a 4 evangélium magyar nyelven való kinyomtatására, és kiosztogatására kellene ügyelni, úgy, hogy minden kunyhóban, kalibában^[3322], viskóban és szobában lenne az evangéliumnak egy honi nyelven írt példánya. Továbbá szükséges volna folyóiratokat^[3323] a kertészségről s egyéb közhasznú tárgyakról hetenként közzé tenni szintén magyar nyelven. Bár minden Nemesnek volna tulajdon sajtója a nemzeti fejlődés elősegítésére és a serdülő kor^[3324] oktatására! A tér mindinkább tágul, amint beljebb és beljebb hatunk, s ezért a munkások számát is mindegyre szaporítani kellene ebben a nagy szőlőben. Egykor eléggé balga voltam azt vélni, hogy a magyar nyelv gát és akadály Magyarország előmenetelében; de hidd el, akkor még nem tanultam ki a tárgyat. Most erősen hiszem azt, hogy ezzel a drága de rejtett kinccsel mindent véghez vihettek: nélküle semmit, ami Magyarországhoz méltó, vagy egyéb nemzetek közt említésre érdemes volna. Nemeseitek beszélnek franciául, olaszul, németül, sőt annyira mennek, hogy minket is megtisztelnek egy kis angol tanulással. Csak a szegény magyar nyelvet nem beszélik! Ezáltal ők külföldies és kellemes társalkodó urakká lehetnek, igenis: de nem Magyarokká. Bocsáss meg, mélyen érzem Magyarország baját; ha saját fiai ragadják el előle, és vetik ebeknek kenyerét. Akkor ki fog róla gondoskodni?!!! – – – – Német nyelven beszél a kereskedő s az a jövevény, aki hozzátok jön pénzeteket elvinni, s méhként rablott kincsekkel megrakva tér vissza. Az orvos, a törvénykező s tudós a latint beszéli és írja. – Ez a nyelv jó lehet néhány tudósnak s olyan személyeknek, akik némely ismeretek zárva-tartásában hasznukat lelik; de Magyarországra nézve átok, egyike a legnagyobb átkoknak. A sokaság, a milliók, akik a nemzet idegeit s élesztő vérét alkotják, holt nyelvből egy-két szónál többet sohasem fognak tudni. Csupa gúny és csúfság – !! Magyarországot álomkórjából^[3325] saját honi nyelve zengésével kell felébreszteni. Az Országgyűlés ne az orvosdoktor nyelvén beszéljen, hanem azon nyelven, amelyet minden született Magyar ért, érez, s amely minden kebelben^[3326] visszhangozna. Magyarország csak akkor tehet, és addig nem, valamilyen benyomást Angliára és egyéb Európai nemzetekre. – – – – Ami a latin nyelvet illeti, nem igen várom, hogy számos tudós mindjárt először egyetértsen velem. A Való^[3327] többnyire lassú növésű, s az előítéleteknek is úgy kell kihalniuk: de bízzál Istenben, Valóban, Időben, és haladj! Amíg Magyarország saját nyelvét nem beszéli, és nem hallja beszélni minden lakosaitól, addig nem egyéb csecsemő háznépnél (infant family^[3328]) értelmesség, egyesség s erő nélkül. – Hasonlítóan szólok, és remélem: nem adok okot sérelemre, midőn kimondom azt, amit Magyarország javára, jólétére s felemelkedésére szükségesnek gondolok.

Angliában ezer meg ezer társaságunk van minden külön célra: egy társaság, amely a Bibliát közli minden nyelven a világon, ennek mintegy 80 ezer font sterling – szinte 800 ezer pengő forint – jövedelme van évenként. Egy más társaság a keresztény tanítást mozdítja elő, mintegy 60 ezer font sterling esztendei jövedelemmel; egy harmadik, missionary^[3329] társaság, keresztény tanítókat küldöz keleti Indiába, és egyéb idegen nemzetekhez, jövedelme 50 ezer font sterling évenként; és számtalan egyebek. Mindezt Anglia nem magáért hanem másokért cselekszi; s az Isten úgy meg áldja ezt a kis hazát (Angliát), hogy minél többet adunk jó célokra, annál több adnivalónk van. De a kormány, kedves Barátném, mindezekben a legkisebb részt sem vesz, mindezt egyesek^[3330] viszik véghez. Egyesség és együttmunkálás: a titok. Csekély a kezdet, de mindegyre terjed, növekedik, emelkedik, amíg végül, amint a felkelő nap jótevő sugaraival, az egész földet megvilágítja s melegíti. Magyarországnak vannak szerei, vannak elemei; de bocsáss meg: Magyarország tunya test, mozdításra van szüksége, egy kis élesztő az egészet forrásba indítana. Engedd mindnyájatok szívére kötnöm, hogy tíz vagy száz excentrica^[3331] kezdet helyett Magyarországnak egy nagy nemzeti egyesületre van szüksége. – Munkálkodjatok rokon szeretettel és egyetértéssel honotok felemelése végett; ha nem vagytok is eleinte számosan, csak indítsátok meg a dolgot, s minden nehézség elszéled. – Bajosabb hidd el, egy közönséges erőművet felállítani s fenntartani, mint egy elboncolt, de olyan széplelkű népet, mint a Magyar, egyesíteni. – – – – Szép jövendő van előttetek. – – – – – Olyan bizodalommal beszélek, hogy semmi említésre méltó nehézséget, vagy akadályt nem sejtek; mert nem akarom hinni, hogy egy alacsony sorsú Angol, olyan alacsony sorsú, mint én, inkább aggódhasson Magyarország felől, és jobban érdeklődjön (interest^[3332]) Magyarország boldogsága s jóléte, mint saját fia, saját nemessége iránt; nem, nem; ez lehetetlen!

Kormányotok atyai, szelíd, s így annak segítségével mindnyájan jót tehettek hazátoknak. Ha pedig a kormány nem segít, vagy nem segíthet, magatoknak kell kezdenetek s végeznetek, mint nekünk Angliában, ahol a kormány nem avatkozik az egyesek^[3333] fáradozásaiba, hanem számos közhasznú, és a belső virágzást hathatósan előmozdító intézet létrehozását^[3334] az egyesületekre hagyja. A Temse-Tunnel,^[3335] hidak, játékszínek, utak, mind nem a kormány, hanem egyesek^[3336] által állíttatnak elő. És miért nem tehetne már Magyarország is olyat, amiről mi is hallanánk vagy olvasnánk végre valamit? Észreveheted: én Budapest szóval éltem Buda helyett. Az okom ez volt: Magyarországban lévén nem kis féltékenységet (jealousy^[3337]) vettem észre Buda és Pest között; pedig egy fővárosnak kellene ezeknek lenni, nem kettőnek; egy, és nem megoszlott ellenmondó szívnek. Mi lenne Londonból, ha azt Borough, Westminster stb. s még számtalan egyéb részei neveivel kellene neveznem. A két név egybeolvadása Buda és Pest érdekeit s érzéseit egyesítné, s így erősítné. – – – – Írtam-e Neked a dicső Duna forrásától?^[3338] Ha nem: én egy darabka papirost bocsátottam le a folyón – ott még patakon –, és Magyarország jólétére magából a forrásból ittam, valamint minden jó szívű Magyaréra és Angoléra is. Ez történt Donauschingen faluban Fürstenberg herceg palotája kertjében, ahol a forrás^[3339] a van, és egy iszonyú nagy serleg leláncolva és őrizve nem sárkányok, hanem egy jó szívű Dán kertész által. És most Isten veled; azzal fejezem be levelemet, amit egy költőtök mondott:

Írj, hogy legyen mit felelnem azoknak, akik azt kérdik tőlem, mit csinálnak a Magyarok; s amivel megmutathassam, hogy ti nem mindnyájan alusztok ma, s csak holnap akartok ébredni.

__________

Volna bár szabad e levelekhez mindazt ragasztanom,^[3340] amit gondolok! – – – – Azonban addig is, amíg tán olyan sajtószabadság^[3341] virrad fel, mikor – – – – – – – –, azon égő óhajtással akarok búcsút venni a jó szándékú Angoltól: „Legyen a hű hazafi Lengyelnek nem csak zabja vagy inkább borsója^[3342] – amivel eleink kínálták –, hanem mindene, amire csak az elszánt hazafiság és a szabadságért ontott vér érdemesíthet!”^[3343] –

(Széchenyi István Világ című művének Töredékek egy angol leveleiből című fejezete, via Nyuzrum)