„Fájni fog programjának végrehajtása – állítja maga Bajnai Gordon, akit jó, ha komolyan veszünk, mert a minap azt is állította, hogy ő lesz itt jövőre a miniszterelnök. Szerinte az országnak pont arra a »higgadt, szakszerű, jövőbe néző és reményt adó« kormányzásra van szüksége, amilyet ő ígér, és amire korábban már jó példát mutatott.
Első ránézésre nem teljesen világos, miért állna »a nemzet jövőjének érdekében« (így mondta Bajnai), hogy visszaszavazza az akkori MSZP–SZDSZ-koalíciót, mostani nevén MSZP–Együtt–PM-szövetséget. Mert azt egyszer már hallottuk Bajnaitól, hogy fájni fog, akkor nagyon nem is mondhatott mást, hiszen a rendszerváltás utáni legembertelenebb megszorítócsomagot hozta magával. Ingatlanadót (a nyugdíjasoknak is), adóemelést, nyugdíjcsökkentést, a szociális ellátások megtizedelését, bérbefagyasztást és egy óriáshitelt, amelynek visszafizetési határidejét az új kormány idejére hárították. A Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól felvettek 13 milliárd euró hitelt, ezt törlesztette eddig kamatostul a lakosság. Fejenként csaknem 400 ezer forintot. És ez valóban fájt. Az ország erőfeszítéseiből a költségvetést is sikerült helyrebillenteni, a településeket kihúzni az adósságcsapdából – és túlélni. A lakosság négy éve törleszti a Gyurcsány–Bajnai-tandem »higgadt, szakszerű kormányzásának« örökségét, fáj ez mindenkinek, és még most sem értünk a végére. Miről beszél hát Bajnai Gordon? Mi szükség lenne egy újabb megszorítócsomagra? Tegnap Lendvai Ildikó (67) rutinos, öreg rókaként már próbálta felvizezni Bajnai szavait, miszerint ez a program csak a gazdagoknak fog fájni, de ki hiszi ezt el? Hallottunk már tőlük luxusadót, semmi nem lett belőle, még a Gyurcsány–Apró-villára sem vonatkozott, pedig ott még medence is van. A 2006-ban bevezetett szolidaritási adót, az új vagy megemelt adókat pedig mindenki fizette. Szegények, gazdagok egyaránt.”