A polip és én

„A maffiaállamban - mint tapasztaljuk - a korrupció már nem kisiklás, amelyet az állam büntet, hanem az államgépezet működésének lényege, hajtóereje. A korrupciót, a korábban jogtalannak számító vagyonszerzést, mások megrablását törvényessé tették, államosították. Az államé lett a rablás »első éjszakájának joga«, amelyet többek között a trafiktörvény, a földtörvény, a szerencsejátékokról szóló jogszabályok alapoznak meg. Emlékszünk még az első Orbán-kormány idejéből a HVG híres címlapjára, amely a Fidesz vezérkarát a chicagói maffiózók puhakalapjában és sötét öltönyében ábrázolta. Pedig hol voltunk még a kétharmados gátlástalanságtól?!

Ahogy a maffia is úgynevezett »családok« szövetsége volt, ezúttal is családok, klánok a kedvezményezettek, de nem csak rokoni értelemben. A kötet szóhasználatával a »politikai család«, a szövetségesek-hűbéresek-zsoldosok hierarchiája az, amelynek kezére kell adni a javak átcsoportosítható részét. Mindehhez ideológia, és egyeseknél valódi elkötelezettség, őszinte hit is járul, de hát - ezt már a könyvtől függetlenül mondom -, így volt ez a maffiában is. A legendás szicíliai maffia nem véletlenül választotta a »Cosa Nostra«, »a mi ügyünk« nevet, és hitte - hitette el - azt, hogy az igazságosság és a rend nevében cselekszik. Ami azt illeti, rendet is tartott, védelmi pénz fizetésére kényszerítette vagy likvidálta a konkurenciát. Talán a magyar pénzügyi oligarcháknak - Csányinak, Demjánnak - sem ártana, ha utána olvasnának kicsit.”