Labor

„Viszont abban is igaza van a kormányfőnek, hogy mély, strukturális átalakításnak vagyunk szemtanúi mostanság. A »homo novusok« (új emberek) villámgyors felemelkedésének ideje van. Ezerhektáros »új földesurak« pörgetik ujjaik között az uniós földalapú támogatások milliárdjait. A régi pénzarisztokrácia (Csányi, Demján) helyébe igyekeznek lelkesen a harmincas bankfiúk, s kicsiben is másokra szabattak mára a kifizetőhelyek. A kommunista dinoszauruszok helyett mostanra feltörték tojásaik héját a bébiszauruszok. Média, iskola, irodalom, színház... a kultúrharc megannyi csatatere. A magyar társadalomtörténet ősi jegyei is új értelmezést kaptak. Úgymint: központosítás, túlerőltetett bürokrácia, korrupció, autokrácia, a hatalom joviálisnak tetsző hübrisze, társadalmi érzékenységnek álcázott képmutatás, a kultúrfölény hamis tudata szülte arrogancia, a haza és a magyarság mint létélmény szűkítő kisajátítása.

Egyelőre a Szekfű Gyula leírta »neobarokk társadalom« és Móricz »Rokonok«-ja sejlik leginkább a kormányzatilag óhajtott Bethlen István-reneszánsz újrafogalmazásából. Igaz, a laboratóriumi kísérlet még nem zárult le, s az azt értékelő jegyzőkönyv is biankó.”