„Nyersebb, de őszintébb lenne, ha félretennénk a PC szerint rendben lévő bajkavarót, és nevén neveznénk, hogy mit is tesz Gyurcsány. A politika színpadán azt a bizonyos büdös masszát kavargatja, meglehetős nagy hévvel. Lehetünk elegánsabbak is, elvégre a Magyar Nemzet nem trágárkodhat, és akkor Gyurcsány olvasatunkban egy elfuserált bűvészinas, aki nem ér fel a goethei magasságokba, viszont éppen úgy tesz mindent tönkre maga körül, mint legendabeli elődje. Válogatás nélkül, gyorsuló iramban tör-zúz és kártékonykodik. Aki sejdít valamit Gyurcsány politikai ambícióiból, tudhatta, halálos sebet kapott akkor, amikor Mesterházy Attila és Bajnai Gordon kihagyta a nagy-nagy ellenzéki összeborulásból. Hiszen Mesterházy az ő neveltje, Bajnait meg ő ajánlotta miniszterelnöknek. Durva előzmények ahhoz, hogy most a Kétfarkú Kutya Pártnál egy fokkal távlatosabb gyülekezetben nagyfőnök. A képletesen kapott halálos seb egyenesen megvadította az amúgy is izgága, egyre rondábban beszélő exminiszterelnököt. Méltatlanul és pimaszul október 23-át használta fel cselvígjátéka csapdájának a Műegyetem előtt, amely csapdába Mesterházy és Bajnai éppen úgy besétált, mint ahogy a kiegészítő díszletként felszólaló Kuncze, Fodor, Ungár etc. meg reménykedve várták az égi csodát.”