„A politika tettekből és szavakból áll. De ha a dolgokat közelebbről nézzük a szavak, a közlemények, a beszédek is tettek. Amikor a politikus szót ragad, kommunikál, nem elégszik meg a tények megállapításával és közlésével, hanem cselekszik is: befolyást kíván gyakorolni híveire, ellenfeleire, a közvéleményre. A történteket és a teendőket »becsomagolja«.
Már nem sok idő választ el bennünket a választásoktól. Ilyenkor a politikai porond fölélénkül, hőmérséklete emelkedik, a viták hevülnek. Különösen érdekes, hogy megismerjük a legelterjedtebb fogásokat, torzításokat, manipulációkat. Hosszú évek óta figyelem különösen Belgium és Franciaország belső csatározásait, és az alábbiakban fölsorolok néhány gyakori manővert. Mindegyiknek adtam egy nevet. Az olvasó biztosan fölfedezi majd, hogy ezek a műveletek hazánkban is forgalomban vannak.
A megbélyegzés egyike a legelterjedtebb szokásoknak. Az ellenfélre címkét ragasztanak, mely őt egy visszataszító csoporthoz köti: reakciós, fasiszta, antiszemita, komcsi, stb. Így olyan személynek nyilvánítják, aki antipatikus, akire nem szabad hallgatni. Egy olyan személyhez is lehet hasonlítani, aki kompromittáló: Orbánt Chávezhez vagy Szanyit Marosánhoz. A megbélyegzés a gyengeség jele, elfojtja az eszmecserét, az ésszerű érvelést helyettesíti.
A dramatizálás az érzelmek fölcsigázását célozza. A vitába jó adag szenvedélyt fecskendeznek bele. Még a pacifisták is a katonai szókincsből merítenek, igazságos »harcot« emlegetnek, »csatát« vívnak a békéért és ütik a rendőröket. Egyesek a konfliktust »szabadságharcnak« minősítik. Csinos hölgyek pucérra vetkőzve küzdenek jogaikért. Mások gyűlöletet keltenek szoborgyalázással vagy zászlóégetéssel. Az ökologusok kedvenc eljárása, hogy természeti katasztrófákat jósolnak.”