„Oravecz Nóra napi életbölcsességei nem megoldások, hanem maguk a problémák. Akik Oravecz filléres és tartalmatlan gondolatain keresztül élik meg az intimitást, soha nem lesznek képesek tartalmas emberi kapcsolatokra, nem lesznek képesek elfogadni, szeretni vagy bármiféle kompromisszumot kötni hús-vér emberekkel. Ezek a cukorszirupba mártott semmitmondások nem alkalmasak arra, hogy általuk bárki is szembenézzen a valóssággal, beleértve önmagát, maximum arra, hogy félretegyen értük egy Danielle Steel-regényt. Oravecz sikerének nincs más nyertese, mint az antidepresszánsokat gyártó óriásmultik, amelyek előbb-utóbb elragadják az általa kulturális moslékra szoktatott szingliket.
Soha nem voltam még ekkora bajban egy kritika megírásával. Másfél óra alatt összesen a fenti bekezdést voltam képes leírni a magyar könyvpiac koronahercegnőjéről, pedig folyamatosan számtalan jelzős szerkezet zsibongott a fejemben, de Oraveczet olvasva nem tudtak összeállni szabályos mondatokká. Úgy hangzottak, mint: hitvány hazugság, semmitmondó sarlatánság, nyálkás nyomorúság, kilátástalan kiüresedés, bazári boldogtalanság. A tudatom képtelen volt sorbaállítani a szavakat, miközben kezemben a toll öntudatlanul járt. Azt hittem, csak úgy össze-vissza firkálok, legnagyobb meglepetésemre azonban a mellékelt képet készítettem. Talán érthetőbb is így.”