„Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket”

„hvg.hu: A második könyv előszavában írja, hogy sokáig hezitált, meg merje-e írni Kölcsey történetét, vagy sem. Nyilván botránygyanús a Himnusz költőjéről megírni, hogy a saját neméhez vonzódhatott.

Ny. K.: Legalábbis szerelmet érzett egy férfi iránt. Minden Kölcsey-monográfiát elolvastam, és látszik, hogy mindenki kerülgeti ezt a témát. A szerelmi életéről például olyan kétértelmű félmondatokat lehet olvasni, hogy a »Szemere Pálhoz való viszonya még a szentimentálisnál is több volt«. Vagy egyszerűen csak azt mondják a monográfiák, hogy a magánéletéről semmit sem lehet tudni, vagy azt, hogy nem is volt valódi tárgya a szerelmének. Mindez azért nehezedik ránk, olvasókra és az irodalomtörténészekre, mert a Himnusz költőjéről beszélünk. Ez valószínűleg már rég nem lenne titok, kibeszéletlen dolog, ha nem ő írja a Himnuszt.

hvg.hu: Nyilván az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy ő maga sem tudott igazán mit kezdeni az érzéseivel.

Ny. K.: Valószínűleg nagyon elfojtós fiatal srác volt, akinek nem nagyon volt mihez viszonyítania. Az látszik a leveleiből, hogy próbálja nagyon elmagyarázni saját maga és az olvasói számára a különböző érzelmek természetét: folyamatosan azt elemzi, hogy mi a barátság, mi a szerelem, mi a hazaszeretet. Nem véletlenül találja ki azt a konklúziót, hogy mindez lényegében ugyanaz. A könyvben részben ezért írtam meg hosszabban a Kölcsey-fejezetet, mert szerettem volna minél többet megmutatni ebből a vívódásból, és azért nem írok le egy összefüggő történetet, mert nem lehet tudni, hogy pontosan mi történt.”