…és mi mégis csendben vagyunk

„A Fidesz elnöke tartott beszédet a Hősök terén, méghozzá állami ünnepnek hazudott kulisszák között. Orbán nem a személy, akinél a külsőségeknek mellékes a szerepük. Mindig megtervezte a háttereket, azt, hogy kikkel veszi körül magát, kiket állít arra a színpadra, ahol ő szónokol. Hol fiatalok gyűrűjében, bérelt ifjú tapsoncokkal, hol feltétlen híveiből összeállított csapattal építette föl a biodíszletet; mindegyiknek megvolt a maga szerepe, jelentése. Ugyanígy nem lehet a véletlen műve, hogy ezúttal katonák adták a szónok hátterét, ráadásul egy olyan szónokét, aki harcról, háborúról, mozgósításról beszél az egyik, rendőrattakról, tömegbe lövetőkről, kardlapozókról a másik oldal kapcsán. Ne féljünk kimondani: a magyar miniszterelnök háborús pszichózist teremtett, és erre az infernális retorikára, erre a tarthatatlan mondanivalóra hosszú ideig nem érkezett válasz.

Pedig a magyar társadalomnak, ha maradt egy csöppnyi realitás érzéke, józansága, békére vágyása, ha valamikor, akkor most kellene lépni. Természetesen nem utcai megmozdulásokra, nem a polgárok forradalmára gondolok, mert azért még hiszek - nem: hinni akarok - abban, hogy nem szűnt, nem szűnik meg a demokrácia, hanem egy mindennél nagyobb üvöltésre, amely megálljt parancsol mindazoknak, akik ki akarják sajátítani az országot, és ki akarják belőle rekeszteni azokat, akik nem a nacionalista hőbörgésben, az értelmetlen erőfitogtatásban, és az állami szintre emelt korrupcióban látják renden lévőnek a hétköznapi életüket. Most kellene együtt és hangosan követelni Orbán Viktortól: fizesse be az államkasszába azt a pénzt, amit erre a szerdai eseményre költött, és soha többé ne használjon pártrendezvényekre közpénzt. Hogy a sajátjai előtt mennyit hazudik, miként hamisítja meg a történelmet, hogyan stilizálja saját személyét, immár többes szám első személyben, az már rá és az övéire tartozik, de ehhez ne vegye igénybe az egész magyar lakosság anyagi támogatását. Ne kelljen a közszolgálati televízió nézőinek azt hallgatniuk, hogy ebből az országból háromszor űzték ki az áruló, mindig idegenekkel kollaboráló kommunistákat, miközben egyetlen szót sem hall a szónoktól a szélsőjobb történelmi bűneiről, arról, hogy kétszer sodorta a jobboldal világháborúba az országot, mindig a rossz oldalon, és arról, hogy hány magyar honfitársunkat juttattak náci haláltáborokba.

2013 október 13-án, Budapesten, a Hősök terén a demokratikus Magyarország leggyalázatosabb »ünnepi« beszéde hangzott el a magyar miniszterelnök szájából. És mi mégis csendben vagyunk.”