Nagy lépés a pártoknak, kis lépés az országnak (2013. október 23-i beszéd)

„Barátaim!

Az 1956-ban innen induló fiatalok akarták a szabadságot, és tettek is érte. Ők megcselekedték, amit megkövetelt a haza, és ezzel világtörténelmet írtak.

Orbán Viktor tudja, mit akar, el is mondta már néhányszor kendőzetlenül. Kötcsén, Tusnádfürdőn és legutóbb Londonban. Hatalmat még vagy húsz évre, és vagyont a Fidesz politikai családjának. Engedelmességet és vakhitet. A hívei értik a beszédét.

Aki a szabadságát az ő kezébe, tulajdonát az ő zsebébe akarja tenni, az szavazzon rá. Aki politikai kiskorú, és atyáskodó vezért akar maga fölé, az szavazzon rá.

Orbánon már nincs mit leleplezni és siránkozni sem érdemes a gőgös hatalmaskodáson, a törvényesített lopáson, az állampolgárok megalázásán, az elcsalt választáson. Nem siránkozni kell, hanem tenni ellene. Ha Orbán maffiakormánya a nyakunkon marad, az nem az ő, hanem a mi szégyenünk lesz.

Igen, a mi szégyenünk, mert akik azt akarják, amit Orbán, kevesebben vannak, de ma mégis elegen. Mi meg hiába vagyunk többen, mégis kevesen vagyunk. A választók több mint fele el akarja zavarni ezt a kormányt, ma mégis újra a Fidesz nyerné a választásokat. Mert a demokratikus erők egyelőre alkalmatlanok a társadalmi megrendelés teljesítésére.

Ma az ellenzéki erők együttműködése kimerül a várható vereség kis hasznaiból való osztozkodásban. Abban, hogy ki hány helyet kap a közös vereség vigaszlistáin. Én ezeken a listákon egyetlen helyet sem kérek, sem magamnak, sem a szabadelvűeknek. Mert ezt a harcot nem lehet összefogásnak álcázott osztozkodással megnyerni.

Az nem összefogás, ha az osztozkodó pártok legfőbb szempontja, hogy a választási vereség után, ha pár fővel is, de külön frakciót alakíthassanak a parlamentben. Olyan ez, mintha külön sírhelyért küzdenének a közös temetőben.

Nem hagyhatjuk, hogy ez így maradjon, mert ezzel mi áruljuk el a szabadság, a polgári értékek és a szolidaritás Magyarországát.

Ma sokan követjük egymást a színpadon. Ez nagy lépés a pártoknak, de meglehetősen kis lépés az országnak. Beszéljünk végre világosan, ne azt ünnepeljük, amit már egy éve meg kellett volna tenni, és amit azóta ráadásul – a létrejött formában - túlhaladott az idő. Elég abból, hogy a Fidesz szerváit mindig egy év késéssel próbáljuk visszaütni.

Ezért:
• Először is: a választásokat az egyéni választókörzetekben lehet csak megnyerni. Tehát közösen kell megtalálni és támogatni azokat a jelölteket, akiknek a legnagyobb esélyük van a győzelemre. Nem elég tárgyalóasztalnál kizsarolni az egyéni körzeteket esélyes jelölt és szervezeti háttér nélkül. A jelölt neve mellett valamennyi választókörzetben az összefogást megjelenítő közös szervezet neve álljon.
• Másodszor: egy közös lista kell, mert ez könnyíti meg a választók tájékozódását, ez mozgatja meg őket leginkább. Nem az a kérdés, hogy hányan akarnak kormányváltást, hanem hogy hányan hiszik el, hogy a kormányváltás lehetséges. A közös lista közös listavezetőt is jelent. Ha nem sikerül egymás között megegyezni, tovább kell gondolkodni. Ha másképpen nem megy, ezt Önöknek, a választóknak kell kikényszeríteniük.
• Harmadszor: Az új választási törvényekkel legalizálták a választási csalás lehetőségét. És ne legyenek illúzióink: ha a Fidesznek szüksége lesz rá, el is fogják csalni. Ezért a választásokra meg kell szervezni a teljes körű alternatív szavazatszámlálást.

Ha nem teszünk meg mindent, az elveszett szabadság visszaszerzésére, az a kormányváltást akaró honfitársaink elárulását jelentené. Nem elég szeretni a szabadságot és a demokráciát! Akarni kell és tenni kell érte!

Barátaim!

Mi nem fogunk világtörténelmet írni, mint azok az ifjak ’56-ban. De felelőséggel tartozunk gyerekeinknek, és tartzunk a hősök emlékének. Nekünk is meg kell cselekednünk, amit megkövetel a haza!”

(Kuncze Gábor beszédje a Műegyetem rakparton 2013. október 23-án)