„Válogatottunk bődületes bukása szélesebb kudarc jelzése is.
Valószínűleg a rendszerváltoztatás csődjét világította meg az amsterdami megszégyenülés. Villámlás vágott vakító fényt az utóbbi két évtized kudarc-sorozatára, és annak legvalószínűbb okára: a Kádár-rendszer elnyúló agóniájára.
Ez esetben káderrendszert is említhetnénk.
Huszonhárom évvel az első szabad választás után még mindig a dudva, a muhar, a gaz lehúz, altat, befed – ahogy a poéta írta évszázada, hasonló vad tájon gázolva. Ma is rág valami e szűzi földön, melyből égig nyúlnak a gizgazok.
Hagyni kell agonizálni a hivatalosságot.
Függetlenül kell cselekedni, igaz, az állami pénzforrások nélkül. Azokon továbbra is az impotens hivatalosság tartja rajta mancsait. A kádári elvtársiasság a pénzforrásokból virágzik, fő célja a közpénzek felszívása.”