„Le kell állítani a stadionépítéseket? Kár a pénz a magyar fociba?
Szó sincs róla! Éppen az ilyen kudarcok világítanak rá arra, hogy mekkora a lemaradásunk például Hollandiával szemben, amelynek csapatait negyven-ötven éve még fölényesen vertük. Csak aztán ők rengeteg pénzt áldoztak az utánpótlásra, a létesítményekre, a külföldi sztárokra, miközben mi – az egypártrendszer, majd a szocialista kormányok – semmit sem tettek a magyar futballért. A stadion például, amelyben kikaptunk 8-1-re, Európa első zárható tetejű stadionja volt építésekor, 17 (!) évvel ezelőtt. Nálunk most, a stadionépítések idején sincs esély arra, hogy egyhamar ilyen modern létesítményünk legyen. Talán az új nemzeti stadion, amelyről évtizedek óta hiába álmodozunk, s egyelőre két futballbarát Fidesz-kormány is kevés volt ahhoz, hogy megépüljön, miközben tízmilliárdokért (hála az égnek!) elkészült a Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája, megújult az ország szinte összes színháza, a Zeneakadémia, a műjégpálya, megújul a Várkert Bazár, a Kossuth tér, a Sportuszoda és így tovább. Szóval sok-sok pénz (az eddiginél is sokkal több!) és rengeteg munka meg idő szükséges ahhoz, hogy hatvan év rombolását helyre lehessen hozni. Ha az MLSZ tíz évig tudja tartani az évi száz pálya építésére meghirdetett programját, még akkor is csak arra a szintre jutunk vissza, ahol a rendszerváltáskor voltunk, hiszen azóta ezer pálya megszűnt. A sok milliárdot tehát nem szabad sajnálni a sportágtól, ezzel csak a jövő generációkkal szemben fennálló adósságunkat törlesztjük. És éppen azért van szükség a fejlesztésekre, hogy a magyar futball, amely valaha a világ legnagyobbja volt, ne éljen át mexikói 0-6-okat, máltai 1-2-ket, amszterdami 1-8-akat. (...)
És mit szól ehhez Orbán Viktor?
Talán még a szurkolóknál is nagyobb arculcsapásként élte meg a magyar klubok és a válogatott idei kudarcait a miniszterelnök, aki a rendelkezésére álló minden eszközzel támogatja a magyar futball feltámasztását, sőt, kapcsolatai révén már ellenzékben is támogatta, amikor nagy cégeket állított a Gyurcsány-kormány által megfojtott Bozsik-program mellé, majd megszervezte a felcsúti Puskás Akadémiát. Kormányra kerülve, saját frakcióján és a brüsszeli bürokrácián is keresztül erőltette a TAO-programot, amely a megszüntetett ezer futballpálya helyett igyekszik ismét sportlétesítményeket teremteni a fiataloknak. Meggyőzte Csányi Sándort, hogy vállalja el az MLSZ-elnöki tisztet, és állami segítséget juttat a romos stadionok újjáépítéséhez. Ezek az erőfeszítések persze csak hosszú évek után hoznak majd eredményt, de bizony nem ártott volna a futballreformnak, ha sikeresen szerepel a válogatott, vagy legalább nem hoz ekkora szégyent az országra. Így aztán a miniszterelnök és a kormány futball- és sportbarát politikája a leginkább kárvallottja, nem pedig okozója az 1-8-nak. Csányi Sándor vezetésével a korábbiaknál sokkal erősebb és sokkal inkább szuverén MLSZ jött létre, szerintünk túlzás azt gondolni, hogy a miniszterelnök nevezné ki a szövetségi kapitányt, még akkor is, ha erről a Magyarországon még mindig óriási jelentőségű kérdésről bizonyára szót vált egymással az egyébként baráti viszonyban álló miniszterelnök és MLSZ-elnök.”