Roncsderbi. Mit hoz október 23-a?

„Az ellenzéki oldal egy jelentős része soha nem tapasztalt politikai nyelvroncsolással ajándékozza meg a nyilvánosságot. Íme a magát »jónak«, kulturáltnak és európainak tartó oldal mindennapos fordulataiból, jelzőiből egy kisebb válogatás: rohadék rendszer; csávókáim; diktátor; velejéig rohadt rendszer; alávaló; talpnyaló; gyáva; förmedvény; mocskolódás; tahófrakció; idióta gazdaságpolitika.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyelvroncsolás olyan, mint a korrupció, nemcsak bal-, hanem jobboldali is. Amikor e sorok születtek, csak a rend kedvéért átolvastam a napokban kiadott fideszes, illetve Fidelitas-sajtóközleményekből néhányat. Példák a jobboldali nyelvroncsolásra: lerongyolódott alakok, szánalmas vergődés, bukott, barbár, legalja, hazug, gátlástalan. Ez utóbbiak csak két nap termései. A politikai nyelvroncsolás nagykoalíciós árnyékában a felek »innovációs« küzdelmeket és narratívaversenyt is vívnak. Pontosabban ez egy pszeudoharc, hiszen az ellenzéknek egyelőre csupán annyi narratívája van, hogy »Orbán el«. (...)

Tudjuk, hogy akik kiállnak most, azok több hónapon át ajtót csapkodtak egymásra: politikai különállásuk megmutatkozik múltértelmezésükben, közpolitikai gondolkodásukban, akárcsak jövőbeli elképzeléseikben. Míg az egyik nem akar kiegyezni a politikai jobboldallal, addig a másik már egy posztorbáni Fideszt vizionál, és egy vele közösen megalkotott politikai közösséget. Egymásra figyelni, képessé lenni úgy beszédet íratni, hogy először megértem a másikat, és aztán születik meg a szöveg. Ellenzéki oldalról ez lesz az egyetlen és egyben legnagyobb kihívása október 23-ának. Mielőtt a fundamentalista összefogáspártiak pezsgőt bontanának, szembesülni kell azzal, hogy a megszólalók versenyezni is fognak egymással.”