„Az egyszerű embernek ritkán adatik meg, hogy a történelem főszereplője lehessen s még ritkábban adatik meg, hogy mindezt békében s ne háborúban tegye. A békemenetek szakralitása éppen ebben áll, hogy itt nincs első, második és harmadik szint, nincs jelentősége annak, hogy elől, oldalt, vagy hátul gyalogolsz, csak annak, hogy egy csodálatos órán át együtt sétálsz olyan emberekkel, akik pontosan úgy éreznek, gondolkodnak és íme, cselekszenek is, mint te. Egymásra mosolyogtok, mert főszereplők vagytok: egy békés és demokratikus létállapot hősei, akik – mint a zarándokok Istennel – itt és most közvetlen kapcsolatba léptek az egyetemes emberi értékekkel.
Megadatott néhány embernek az a történelmi kegy, hogy az első meghirdetés jogán azóta erkölcsi alapjuk van – ha eljön a pillanat – meghirdetni egy újabb Békemenetet. Hogy mikor jön el a pillanat, azt azonban még ez a néhány ember sem tudja, csak érzi. Úgy néz ki, hogy ez a megérző képesség eddig jól működött; akkor szóltak az erre kiválasztottak, amikor szólni kellett. De nem ők, hanem maga a sokaság szervezi a Békemenet.”