Nyílt levél

„Tisztelt Nagykövet Asszony!

Ha holnap elutazom egy stábbal Svédországba, és interjúkat készítek e párt vezetőivel, szimpatizánsaival, majd ezt ügyesen összevágom és közlöm országgal-világgal: a svédek nacionalisták és rasszisták, Ön tiltakozna? (Megjegyzem, a fentebb leírtak alapján ez a svéd párt sem nem rasszista, sem nem nacionalista, de a mainstream értékítélet szerint, amely egy immáron tarthatatlan ideológiához akarja állandóan hozzáigazítani a valóságot, nyilván az.) De elmesélhetném egy »megfelelő« svéd zenekar hangulatfestő megjelenítése mellett azt is, hogy éppen a napokban tárgyalt Stockholmban Marine Le Pen, a »szélsőjobboldali« francia Nemzeti Front elnöke a »szélsőjobboldali« Svéd Demokraták elnökével, Jimmie Akesonnal. A találkozóról szóló drámai képsoraim után mindjárt feltűnne a filmemben egy svéd énekesnő. Művészneve Saga, de csak úgy emlegetik, mint a »szélsőjobb svéd Madonnája«. Rendszeresen fellép a svéd Nemzeti Szocialista Front rendezvényein, de Angliába sem volt rest elutazni, hogy kampányoljon a Brit Nemzeti Párt mellett. Ezen a ponton természetesen felhívnám a figyelmet arra is, hogy ezek szerint Svédországban létezik egy Nemzeti Szocialista Front nevezetű, nyíltan náci alakulat is. És persze elugranék egy rendezvényükre, elborzasztó képsorokat készíteni. Ezután megkeresném azt a kurd származású svéd művészt, akit Almquist, a Svéd Demokraták második embere sértegetett a nyílt utcán, majd nem átallotta azt a nőt is sértegetni, aki a művész védelmére kelt. Ezt követően már csak be kellene játszanom azokat a képsorokat, amelyek idén májusban készültek Stockholm és Malmö lángoló külvárosairól, ajvékolnék kicsit a svéd rendőri erőszakon, amelynek szenvedő alanyai mindig szegény bevándorlók, kerítenék még valami hülye svéd filozófust, aki nagyon szívesen megerősítené mindezt, és kész is lenne a filmem.

Tiltakozna, Nagykövet Asszony?”