Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Ha valamiben széles körű egyházi és világi egyetértés van, akkor az az, hogy a római katolikus felekezet megújulásra szorul.
„A pápa igen fontos döntése az is, hogy jövő ilyenkorra, vagyis 2014 októberére püspöki szinódust hívott össze, amelynek témája a család. (Pontosabban: »A családpasztoráció az evangelizáció összefüggésében«, jelentsen ez bármit is.) A pasztorális szinódus igen nagy horderejű esemény, aminél már csak a zsinat fontosabb. Az előkészítéssel Erdő Péter bíborost bízta meg a pápa. Az elváltak és újraházasodottak kérdése már biztosan napirendre kerül (egyes, túlzott vélekedések szerint erről szól az egész). Itt a legvérmesebb remények szerint arról is hozhatnak döntést, hogy az elvált vagy újra házasodott személyek részesülhetnek az eucharisztiában, ami eddig nem volt lehetséges. Ez egy egyházon kívüli embernek kicsi és jelentéktelen lépésnek tűnhet, valójában azonban áttörést és szemléletváltást jelentene. A kedélyeket Ferenc némiképp lehűtötte ugyan azzal a nyilatkozatával, hogy e problémát nem szabad az »áldozhatnak-e, vagy sem« dilemmára szűkíteni, amivel nyilván kitért a valódi kérdés elől; de ennek oka nyilván csupán az, hogy egy évvel a szinódus előtt nem akart annak eredményéről egyértelműen nyilatkozni. Mindenesetre: ha ez a változás »átmegy«, az utat nyithat egyéb szexuáletikai kérdésekben is a megengedőbb álláspontnak.
Ami mindenképp túlzott várakozás Ferenc pápaságával kapcsolatban: jelentős engedmény az olyan klasszikus témákban, mint a melegházasság, a nők pappá szentelése, az abortusz, az eutanázia. Ami viszont várható: egy olyan katolikus egyház kiépítése, amely kész ténylegesen leszámolni az antijudaizmus és antiszemitizmus, általában a rasszizmus minden formájával; igazi és hatékony küzdelem a gyermekek molesztálása ellen; átlátható és átvilágítható pénzügyek; az anyagi javakról való lemondás, az »evangéliumi szegénység« éthoszának újraélesztése; feltétlen pacifizmus. És nem csak ennyi. Ferenc legnagyobb ambíciója – úgy látszik – hogy a triumfáló, hatalmaskodó egyház történelmi képzetét végképp lebontsa, a romjait eltakarítsa, és ehelyett a szolgáló egyház hiteles (mert eredeti) képét alakítsa ki. Ha ebben sikerrel jár, az aztán tényleg mindenki nyeresége.”