Amíg a magyar nép kedvtelve dagonyázik ebben az alapvetően kultúraellenes valóságban, addig nem csak Nádas Péter nem kap majd díjat, de egyetlen más magyar sem.
„Szembe kell tehát nézzünk a ténnyel: jelenleg Magyarország nem érdemli meg a Nobel-díjat, már 2002-ben sem érdemelte meg; nem teljesíti az elvárható emberiességi minimumot, nem csak a cigánysággal és zsidókkal, de egyetlen polgárával szemben sem. A kormány ebbéli felelőssége nyilvánvaló, hisz napnál világosabb: ez nem egy jobbikos vircsaft, miként a Lantos Intézet legutóbbi, képmutató és manipulatív konferenciáján próbálták elhitetni a világgal, hanem a Fidesz ideológiai és kulturális életműve. Nem véletlen, hogy a magyar művészeti akadémia elnöke – így, csupa kisbetűvel! – pár napja azt találta mondani: ne Nádas kapja a díjat, hanem valaki más, a kormánypárt valamely jól ismert, középszerű írólakája. Nem, még véletlenül sem mondjuk Csoóri Sándor, aki költészete okán megérdemelné, hanem egy igazi, vérbeli senki. Nem a művészi teljesítmény a lényeges számukra, hanem a politikai.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Kocsis Máté szerint a szokatlan és elfogadhatatlan helyzet azonnali választ kíván, ugyanis szembemegy minden jóérzésű ember erkölcsi elvárásával.
Szikra Levente szerint Gyurcsány Ferenc és pártja végtelenül lenézi a választókat.
Nem véletlen, hogy Magyar Péter nem szereti, ha a hívei megszólalnak a sajtóban, mond ő pont éppen elég hülyeséget.
Amíg nem történik meg a méltányos rehabilitáció, addig nem lehet csodálkozni azon, hogy a ma létező négy pártból három jobboldali.
A miniszter állítja: nem Magyar Péter hozta el a csodát, hanem ők követtek el egy hibát.
Százharminc vádpontot fogalmaztak meg a Manchester City ellen az utóbbi idők egyik legnagyobb sportperében, most mégis rangadót játszik a Bajnokok Ligájában.
A demokraták nagyon nem örülnek az ukrán elnök döntésének.
