„Ismerd meg a halált, s megtanulod értékelni az életedet! Miért írom mindezt? Mert a hét híre, hogy Kim Dzsong Un Bölcs Vezető Főtitkár Elvtárs kivégeztette a volt szeretőjét. Ezzel nagyapja, Kim Ir Szen Nagy Vezér elnök Elvtárs és édesapja, Kim Dzsong Il Szeretett Vezető Főtitkár Elvtárs nyomdokaiba lépett. Igaz, neki még van mit bepótolnia. Például virág még nincs elnevezve róla. A kimirszenilia és a kimdzsongilia ugyanis már régóta a nemzet orchideái arrafelé, róla meg semmi. Sok minden megviselheti egy diktátor agyát. És hogy mit tett az egykori szerető? Túl sokat tudott vagy egyszerűen elsózta a vacsorát? Ki tudja. Mindenesetre rájöttem az írásom elején megidézett kérdésem ostobaságára. Mert hogyan is válaszolhatott volna másképp szerencsétlen kislány arra a mondatra, hogy »Mondja, örül, hogy itt dolgozhat?«
Sokszor törtem a fejem azon, hogy a könnyei vajon igazak voltak-e. Mindig arra jutottam, hogy igen. Miből gondolom? Nos, azért, mert abban az országban, ahol reggeltől estig kültéri hangszórókból bömbölnek a Nagy, a Szeretett és Bölcs Vezető Főtitkár Elvtársak dicsőítésére írt hősi dalok, egyszer csak azon kaptam magam, hogy én is dúdolom őket. Pedig csak egy hétig voltam ott, ahol ennek a bájos idegenvezető kislánynak egy életet kell leélnie...”