A stabilitás diadala

„Ki gondolta volna még a kétezres évek közepén, hogy a szürke kosztümjeiben egykori mentora, Kohl mellett feltűnt keletnémet politikus ily sokra viszi? Amikor átvette a CDU irányítását, még joggal gondoltak sokan arra, hogy átmeneti figura lesz, aki talán kihozza a kereszténydemokratákat a nehéz helyzetből, ám igazi karizma hiányában eltűnik majd a süllyesztőben. Már csak azért is, mert posztjára akadt azért pályázó bőven. Angela Merkel azonban a mélyről jövők tudatosságával nem adta fel, s bár nem sziporkázott, képes volt megszerettetni magát, s ami még fontosabb, kiváló politikusi erényeket felcsillantva nemcsak pártja, majd Németország, hanem egész Európa felett is átvette az irányítást. A titkot még sokáig kutatni fogják, a nyitját azonban valahol mindenképpen ott kell keresni, hogy egy mind viharosabbá vált korszak közepette Merkel a védelmet nyújtó hatalmat testesíti meg. Ő a nyugodt erő, amelyre oly sokan vágynak, a stabilitás ígérete, amit olyannyira szeretne megőrizni Németország, s annyira vágyik Európa. Most a reményeit – ha tetszik, ha nem – mindenki Angela Merkelhez köti, akiről immár végképp korszakot neveznek el a német történelemben, az azonban még a jövő kérdése, hogy mentorához hasonló nagy európai személyiségként emlékezzenek rá.”