„Hétfő délelőtt Traian Băsescu nem zárta ki, hogy népszavazásra bocsájtja a kérdést, amelyet a jövő év első felében esedékes európai parlamenti választásokkal egy időben rendezhetnek meg. Az államfő újra zseniális sakkjátékosnak bizonyul, hiszen ezzel a lépéssel nemcsak a parlamentre gyakorolhat nyomást, gyorsabb döntéshozatalra sarkallva őket, de populista profilépítését is tovább erősítheti ezáltal. (Nota bene: nem lenne meglepő, ha merő opportunizmusból a posztelnöki túlélésére készülő Băsescu hirtelen szembefordulna az évtizedekig támogatott beruházással.)
Románia számára nagy valószínűséggel nem a verespataki bánya jelenti a leggigantikusabb társadalmi-politikai problémát. Ami mégis különlegessé teszi, az az a mód, ahogyan rávilágít a politikai élet összes rákfenéjére. Verespatak ugyanis megmutatja, hogy a valós megoldásokkal nem rendelkező, korrupt politikum, hogyan képes pusztán önös érdekből közjavakat egy magáncég kezébe játszani. Hogyan képes generációk egészségi épségét, gazdasági erejét és kulturális örökségét feláldozni egy olyan magánérdek oltárán, amely semmit nem ad vissza a társadalomnak. A román politikai elit nem rendelkezik azokkal a védelmi mechanizmusokkal, amelyek révén szembeszegülhetne egy ilyen egyértelmű átveréssel. A kérdés – amely a közeljövőben talál válaszra – az, hogy vajon a társadalom egésze rendelkezik-e ezekkel a védelmi mechanizmusokkal.
Hasonló dilemmát jelent, hogy mit történik akkor, ha sikerül megakadályozni a beruházást. Van valakinek olyan hosszú távú terve a környékkel, amely mind a helyieknek, mind a társadalom egészének kedvez? Csak mert a jelenlegi folyamatos pusztulás és elmaradottság sem tekinthető egy kedvező állapotnak.”