Szórakoztató lenne, ha nem volna felháborító

„Lassan már Karácsony, Jávor és Juhász szájából is azt fogom hallani, amit Bajnai, Szigetvári meg Kónya szájából, hogy ők mindig is be akarták venni a DK-t Gyurcsányostul az »összefogásba«. Szeretném, ha ezt bizonyítanák. Hogy én is bizonyíthassam az ellenkezőjét. Bár Karácsony még tartja magát. Olvassák el, ha még nem tették, mit nyilatkozott szeptember 4-én az MTV reggeli műsorában: Gyurcsány lépjen hátra, a kulcskérdés a 2004-es népszavazás meg a 2006. őszi »rendőri túlkapások«, ezenkívül Gyurcsány az akadálya (!) annak, hogy a baloldal új lapot nyithasson. Szeptember 10-én meg azt mondta, hogy a DK szavazói kellenek, de Gyurcsány húzzon a francba. Bocsánat, ennél sokkal nyálkásabban fogalmazott: Gyurcsány »feltehetően ismeri a választási rendszer által rárótt felelősséget és nyilván ennek a felelősségnek a tudatában fogja alakítani a politikáját«. Tán egyeztetnie kéne Karácsonynak meg Kónyának, elvégre egy szövetségben vannak: nem ártana, ha ugyanazt mondanák.

Most már csak egy dolog az ezerből, ami szórakoztató lenne, ha nem volna felháborító. Az Együtt–PM elbeszélése ma már ott kezdődik az MSZP minősíthetetlen ultimátumáról, amelyet nem Gyurcsány, hanem a DK nem fogadott el, hogy »Gyurcsány Ferenc úgy döntött, mégsem az összefogást, hanem az ellenzéki vetélkedést választja« (Kónya); meg hogy kizárólag »Gyurcsány Ferenc barátom« miatt hiúsult meg a megállapodás a DK-val, sőt, Gyurcsány a saját érdekeit a DK érdekei fölé helyezte (Szigetvári). A történet eleje – az Együtt elegáns kivonulása a további tárgyalásokból, a Mesterházy-diktátum, a nyerhetetlen körzetek, a DK-politikusok eltiltása – eltűnt az elbeszélésből.”