„1. Arra szavazunk majd, aki van, és nem törődünk a többiekkel, akik között talán vannak a nagyobbaknál értékesebbek is. És csak azért tesszük ezt, hogy megszabaduljunk a mindannyiunkat kifosztó, a normális életet ellehetetlenítő Orbán–Simicska-klántól. Aztán majd megvívjuk a magunk küzdelmeit később, ha képesek leszünk rá.
2. Szerteszét szavazunk érzéseink szerint, és ekkor Orbán szolgálatára ítéljük önmagunkat.
3. Elmenekülünk ebből az elátkozott országból. De befogad-e minket valaki valaha is?
Mit tegyünk? Meneküljünk, vagy küzdjünk úgy, mint eddig, értelmetlenül? Hagyjuk, hogy újra meg újra megcsaljanak bennünket, csak azért, hogy a saját értéktelen büszkeségüket ápolgassák? Higgyünk újra meg újra, hogy eljön a Kánaán, ahol a szellem napvilága tekint be minden ház ablakán? Aztán hagyjuk magunkat lemészárolni a soron következő Segesvárnál? Vajon minek tekintenek minket a politikusaink? Orbán persze ostoba birkáknak, ezt tudjuk – és ő valójában nem is számít már. Az a fontos, hogy a demokratikus politikusok minek néznek minket. Egyikünket sem érdekli, hogyan hízelegnek, csak az fontos, mit tesznek velünk. Most különösképpen így van. A tetteikből pedig nem látszik, hogy valóban azok lennének, akinek mondják magukat, inkább tűnnek kicsinyesnek, szűklátókörűnek és irigynek.”