„Mit képzel magáról ez az ember, ki ez a felfújt hólyag, aki mögött álló pártszövetség lehet, hogy be sem kerül a parlamentbe a szocialisták segítsége nélkül, s mégis ő kíván lenni a leendő miniszterelnöke Magyarországnak?
Ám látnunk kell: ez a főleg a szocialisták indulatából megszületett megállapodás nem végleges. Két dolgot ugyanis ne feledjünk: egyfelől azt, hogy még nyolc-kilenc hónap van a választásokig, a politikában ez pedig, főleg kampány idején, nagyon-nagyon nagy idő, ennyi idő alatt kismillió esemény történhet, ami miatt ez a megállapodás amúgy is felborulhat. Másfelől viszont – és ez a fontosabb –, a baloldal szereplői előbb vagy utóbb ráébrednek arra, hogy jobb nekik, ha mégiscsak szoros együttműködésben, közös listán indulnak a választásokon. Ezzel ugyanis nyilvánvalóan megszabadítják a baloldali vagy »bizonytalan, rejtőzködő« baloldali szavazókat a bonyolult döntések terhétől és egyértelművé válik a politikai képlet.
Hiszen Magyarországon, mint látjuk, a konzervativizmus, a liberalizmus és a szociáldemokrácia után megteremtődött a negyedik nagy ideológia, mely már nemzetközileg is terjed (lásd Charles Gátit, Cohn-Benditet, Reding asszonyt és ne soroljuk tovább), neve: antiorbánizmus. Az új ideológia általános lényege: Orbánt el kell zavarni a csudába (francba, fenébe – à la Mesterházy). Konkrétan az ideológia részleteiről: Orbánt nagyon el kell zavarni!”