„Mesterházy naivsága egy megalakuló baloldali szövetségben oda vezethet, hogy előbb vagy utóbb legfeljebb csak ajtónyitogató lehet. Igaz, most épp nem így látszik.
Gyurcsány, az egokirály nem felejti az MSZP-ből történt kiebrudalását, Bajnai pedig, mint tudjuk, élete végéig a lekötelezettje. Gyurcsány emlékezőtehetségét villogtatva fenyegette meg az őt kihallgató ügyészeket azzal, ha visszajönne, akkor végre lenne Magyarországon elszámoltatás. Az 1-2 százalék támogatást élvező DK elnökének testi-lelki jó barátja Bajnai Gordon, akit mindenáron vissza kell juttatni a miniszterelnöki székbe. Ezzel együtt járna, hogy akkor később a DK és ő is bekerülhetne a baloldali pártszövetségbe. Tudjuk, nem véletlenül szajkózzák éjjel és nappal, hogy másként nem lehet elzavarni Orbán Viktort.
Kedves Mesterházy Attila! Bevallom, én nem vagyok a pártjuk szimpatizánsa, és nem is leszek mindaddig, amíg a múlt minden megjelenésükben és megszólalásukban kísért. Régi, már-már matuzsálemnek számító párttagjaik szónokolnak a jogállamiságról, demokráciáról, becsületről, és egy általuk okozott államcsőd után nem átallják magukat a pénzügyek és a gazdaság tudósaiként beállítani. Tudom, minden érvre akad száz ellenérv. A tévedés jogát fenntartva mégis kimondom: rossz úton jár, aki úgy érzi, hogy lerobbant, negyedszázados autóját képes egy sima átfestéssel újjávarázsoltatni.”