Lehetetlen vállalkozás?

„Donald Tusk miniszterelnök bejelentette, hogy a radikális nyugdíjreform keretében az állam magához vonja a magánnyugdíjpénztárak állampapír-portfólióját, és a jövőben önkéntessé teszi az addigi kötelező befizetést. »A jelenlegi rendszerről kiderült, hogy nagyon költséges, és jórészt az államadósság növekedésére épül« – mondta a lengyel kormányfő. És mintha Orbán Viktor vagy Matolcsy György szavait visszhangozta volna. Pestiesen szólva, a lengyel kormány is lenyúlta a kötelező magánnyugdíjpénztárakat. Valójában Donald Tusk kabinetje is ráunt arra, hogy az ING-hez, az Avivához vagy az Allianzhoz hasonlatos nagy pénzkezelők nyúlják le a lengyel nyugdíjpénztárat. Az onnan kiterelt extra pénz kezelgetéséből ugyanis jókora hasznot húztak, az államnak pedig friss hitelekből kellett finanszíroznia a nyugdíjak kifizetését.

A barbatrükköt a Világbank találta ki Kelet-Közép-Európára, mi pedig bekajáltuk. A pénzkezelőkhöz átirányított summát ugyanis a nevünkre íratták, az »öngondoskodásunkért« pedig simogatást kaptunk.

A pénzügyi megvezetés módszertana kevésbé volt kifinomult a devizahitelek esetében, amely rendszer rövid távon omlott össze. Pedig kezdetben ott is szépnek tűnt fel minden. A »nincs ingyenebéd« mondást mostanság sűrűn emlegető bankok akkor azt igyekeztek elhitetni, hogy tömegével létezik az olcsó pénz és az ingyenkölcsön. Azt a tömegpszichózist állították elő, hogy lúzer, aki nem veszi fel. Most meg az pénzügyileg alulkulturált, aki igénybe vette. Az állam fogyasztóvédelmi rendszere pedig készséggel segédkezett a nagy átveréshez.”