A két Ponta

„Képzeljük csak el: reggel V. Ponta nagykorú román polgár bemegy a kormánypalotába, levezeti a kormányülést, amelyen jóváhagyják a bányatervet, és továbbküldik elfogadásra a parlamentnek. Ezt követően, mint aki jól végezte dolgát, átmegy a parlament épületébe, ahol már képviselői minőségében hirtelen megvilágosodik: ez a miniszterelnök-Ponta igazán nagy seggfej, képes lenne engedni, hogy néhány tízmillió dollárért örökre tönkretegyék Erdély egyik legfestőibb vidékét.

Még jó, hogy itt van a képviselő-Ponta, aki Supermanként ott terem, ahol valami baj van, és egyetlen gombnyomással megmenti Verespatakot. Na jó, egyetlen gombnyomás ehhez nem elég, a többi kormánypárti képviselő ugyanis igent nyomott a bányaprojektre, de erről szegény képviselő-Ponta nem tehet.

Elvégre ahhoz, hogy a szociáldemokrata frakció döntését érdemben befolyásolni tudja, nem képviselő-Pontaként, hanem pártelnök-Pontaként kellett volna fellépnie, de ennyi személyiséggel, és ilyen zűrzavarban nem csoda, ha néha nem a megfelelő karaktert húzza elő a tudata legmélyén meghúzódó cilinderből.”