Bevezetés a bűntanba

„Lassan kétszáz éve tudjuk, hogy a szexualitás a psziché egyik legfontosabb identifikáló eleme, az ember egész lényének meghatározója. Kevés erősebb belső késztetés létezik, mint a szexuális ösztön. A házasságot azért ajánlja (az egyébként szingli) Pál, hogy e késztetés rendezett keretek közt nyerjen kielégülést, mondván:» ...magatokat meg nem tartóztathatjátok... jobb házasságban élni, mint égni«. (1 Kor. 1,7.) A homoszexuális késztetésre ez sokszorosan igaz, hiszen a tiltás, amely az egész társadalom, főleg az egyház részéről érkezik, nemhogy csillapítaná, hanem felszítja a bűnösnek ítélt vágyat; ezt a pszichológiai igazságot az apostolok is ismerték (pl. Róm 7, 11.).

A hittankönyv sommás megállapítása már kicsi korban a homoszexuálisok iránti ellenségeskedésre, ítélkezésre nevel, egy előítéletektől amúgy is átszőtt közegben. És ami még fájóbb: vannak és lesznek gyerekek, akik e hittankönyvből megtanulják, hogy a vágyaik, amelyeknek lassan tudatára ébrednek, gyűlöletesek Isten és az egyház szemében. (...) El tudjuk képzelni, a rettegés és bűntudat milyen mélységeibe tud taszítani gyerekeket néhány ilyen hanyagul odavetetett mondat? Van fogalmuk a szerzőknek és e tanításapologétáinak, milyen mélyen sebzett, és másoknak is sebeket okozó szörnyeteggé válhat egy ember, akit kiskorában arra tanítanak, hogy az olyanokra, mint ő, a kárhozat vár?”