Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Számomra az a kérdés, hogy egy újság szellemileg független-e.
„Egyikük megnyilvánulásából még az aggodalmat is kiéreztem. Mert vitattam a Mandiner jobboldali jellegét, ő közölte, hogy nem engedik át nekem és eszmetársaimnak az utánközlő portált. Ha ezt olvasta ki a soraimból, bizonyára rosszul fogalmaztam. Számomra ugyanis nem az a kérdés, hogy egy újság irányzatos-e, ideológiailag elkötelezett-e, ahogy a médiaszakmában mondogatjuk: politikailag tömbösödött-e. Elismerem persze, hogy van ilyen hagyomány a magyar sajtóban, amelynek jelenléte egyre inkább érhető tetten. A szerkesztőségek akkor szorulnak kiszolgáltatott helyzetbe, ha nem állják meg helyüket a médiapiacon, és veszteségeiket politikai csoportosulások pótolják. Számomra az a kérdés, hogy egy újság szellemileg független-e. A példaként említett visszaemlékezésből - Gerényi Gábor emlékiratából - az derült ki, hogy a Mandiner kiadója fogához veri ugyan a garast, de a szerkesztőségnek nincsenek anyagi gondjai. Maradhat szellemileg független, közölhet minden mértékadó véleményt.”