„Totálisan megzavarodtak a hazai politikai kereszténység legszebb reményű ájtatosai. Amit Ferenc pápa mond, hirdet, képvisel, szöges ellentétben áll a hazai államkatolicizmussal, az orbáni (ál)kereszténységgel, az egyház (kivált annak javai) fölmagasztosításával. Nem lennék semmilyen semjénzsolti gondolat kerékkötője, de látom, a Vatikán új feje megfekszi a magyar urak gyomrát. Igen ráférne pedig már a bíborban dőzsölő főpapságra, de a bőven abrakoló alsópapságra is a ferenci alázat. (...)
Vajon, ha megkérdeznénk a pápát, szerinte helyes-e, hogy egy magát kereszténydemokratának nevező politikus egy autokrata-hajlamú vezető helyettese, mit mondana...? Csókol-e majd kezet Viktor Ferencnek...? Ahogyan egy régi bölcsesség szól: »Ha valaki azt hiszi, attól lesz jó keresztény, hogy sok időt tölt a templomban, ezzel az erővel akár abban is hihetne, hogy ha eleget ül a garázsban, autóvá változik«.”