Honnan lehet megismerni a gyűlölködő bejegyzést?

„1. Sok hatásvadász jelző

Olvassuk el a bejegyzést. Ha nagyon idegesek vagyunk a végére, akkor olvassuk el még egyszer és gondoljunk bele, miért. Nagy valószínűséggel a jelzők miatt, ugyanis a gyűlölködő bejegyzések tele vannak manipulatív jelzőkkel, szélsőséges esetben jóval több a jelző, mint az alany és az állítmány. Ezek a jelzők nem csak egyszerű minősítések, általában vulgárisak, személyeskedőek és az indulatok kiváltására szolgálnak. (…)

2. Mumusok és csapongó érvelés

A gyűlölködő bejegyzéseknek folyamatos gondolatmenete nincs, bár a szerzők szeretnek kérkedni azzal, hogy van. A fő gondolatmenetet meg-megszakítják az oldalsó vágások, amelyek egy régi sérelemre utalnak, hogy azért az olvasó tudja, kikkel van dolga. A mumus kategóriájába különböző ízléstelennek vélt alakok kerülnek kezdve Orbánnyal és Gyurcsánnyal, aztán a felvidéki magyar panteon Berényivel, Bugárral bővül (ne felejtsünk jelzőzni!), a rasszizmus, antiszemitizmus, kommunista, liberális vagy náci ideológia, különösen ízléstelen esetben az érintett valamilyen személyes tulajdonsága. (…)

3. A valós mondanivaló hiánya

A gyűlölködő bejegyzésekkel könnyen el lehet játszani a lecsupaszító játékot. Vegyük az írást, kezdjük belőle kihúzni azokat a mondatokat, amelyeknek nincs köze a tárgyhoz és azokat a jelzőket, amelyeknek nincs köze a mondatok tartalmához. Így megkapjuk az érdelmi tartalmat és mondanivalót, ez pedig a legtöbb esetben nagyon rövid, két-három mondatban összefoglalható. A valós mondanivaló hiánya abban csapódik le, hogy az olvasók nem reagálnak a tartalomra, hanem maguk is személyeskedni kezdenek. Általában esélyük sincs a megértésre, mert az érdemi tartalmat úgy kell kihalászni. Kedvencem megint csak Barak László egyik legutóbbi zsengéje, amellyel kapcsolatban már nemzetközi kódfejtők vizsgálódnak, hogy kitalálják, miről is szól. A gyűlölködő bejegyzések önérzetes szerzőit fel lehet bosszantani egy rövidített verzió közlésével. (…)

4. Tények torzítása

Az alternatív valóságértelmezés megjelenik a gyűlöletcikkekben is, de a jelzőkön és a csapongó érvelésen kikészülő olvasósereg általában már nem is szokott odáig eljutni, hogy a torzított és valótlanul bemutatott tényeken háborodjon fel. A Szótlan Szemtanú egyetlen tevékenysége a gyűlöletcikkek alatt egyébként pont az eltorzított tények helyrerakása szokott lenni, mivel a hármas pont, a valós mondanivaló hiánya miatt nehéz érdemi vitát folytatni a gyűlölködő bejegyzésről – a szerző, az olvasók és a cikkben szereplő áldozatok anyukájáról, nemi és politikai orientáltságáról annál inkább. Az alternatív valóságértelmezés már veszélyesebb dolog.”