„Nem olyan biztos, hogy a most formálódó egyiptomi katonai diktatúra valóban az iszlamizmus ellen harcol. Így megszilárdulása sem feltétlenül Európa érdekeit szolgálja.
A katonai diktatúra mellett nem csak liberálisok vagy kopt keresztények álltak ki, de – most tessék megkapaszkodni! – az überiszlamista, extrém radikális szalafisták is. Ö mögöttük szaud-arábiai pénzek állnak. A Muszlim Testvériséget inkább Katarból nézték jó szemmel, a szaudiaknak egy szalafista hatalom jobban tetszene. Ö ellenük pedig ma senki nem harcol.
A katonai diktatúra tehát nem szekuláris célokból mozdította el a Muszlim Testvériséget, mert akkor nem kötött volna koalíciót az egyiptomi tálibokkal, a szalafistákkal. Ezért elsietett »iszlámfasizmus« elleni harcként bemutatni az egyiptomi puccsot, bár Michael Fleischhacker, osztrák újságíró is elismere, hogy az »iszlámfasizmusnak« a zsarnokság ma az alternatívája. A liberálisok és a keresztények így megint két szék közé eshetnek.”