„Tudom, hogy a számok keveseket érdekelnek, de azért érdemes vetni rájuk egy pillantást. A foglalkoztatottság szinte folyamatosan nő, az előző év azonos negyedévéhez képest a 15-74 éves korosztályban 1,4%-kal bővült. Hurrá, fanfár. Azt nagyjából mindenki elismeri, hogy ezeknek a munkahelyeknek a zöme a közmunkaprogramban jött létre, és itt általában véget is érnek az elemzések. A kormánynak és barátaiknak ezzel teljesül is a siker minden kritériuma, hiszen sokszor előadott filozófiájuk szerint minél többen dolgoznak, automatikusan annál jobb lesz mindenkinek. Az első feltétel teljesült, tehát szükségszerűen a másodiknak is így kell lennie, hiszen ők ebben az összefüggésben hisznek.
Pedig. Pedig a GDP ugyanebben az időben csupán 0,5%-ot növekedett, és örülhetünk, hogy növekedett valamennyit egyáltalán. Ez magyarul azt jelenti, hogy egy-egy foglalkoztatott átlagosan egyre kevesebb értéket állít elő. Ez persze nem csoda, hiszen a közmunkások jelentős része olyan feladatokkal van elfoglalva, amelyekről maga is tudja, hogy haszontalan. Nem sokkal jobb, mintha fizetnék valakinek, hogy ásson egy gödröt a házam előtt, a következőnek meg azért, hogy temesse be. Ez papíron ugyan még növeli is a GDP-t, de a jólét valójában egyáltalán nem lett nagyobb.”