Lélekkel vagy Lélek nélkül?

2013. szeptember 01. 00:54

Szívem szerint még egyet is értenék Hoffmann Rózsa államtitkár asszonnyal, ha lenne szíves megmagyarázni, mit is ért keresztény/keresztyén nevelés alatt.

2013. szeptember 01. 00:54
Székely Attila
Reposzt.hu

Számomra a keresztény/keresztyén nevelés egyenlő a minőséggel. Azért ugyanis nem, vagy legfeljebb nagyon kevesen íratják egyházi, jelen esetben református iskolába a gyermekeiket, mert az egyházi fenntartású. Minden szülő azt szeretné ugyanis, ha gyermeke többet érne el az életben, ha sikeres ember lehetne, ha érvényesülne, ezt pedig az oktatás révén látják megvalósíthatónak. Éppen ezért az egyházat csak hírből ismerő, teljesen egyháziatlan közegben szocializálódott szülő akkor választ egyházi, református iskolát, ha az fel tudja venni a versenyt világi társaival. Ugyanez igaz az egyházon belül lévő, ám mégis minőséget kereső szülőkkel is. Nem is olyan távoli ismerőseim egyértelműen az állami gimnázium mellett döntöttek, mert az elérhető közelségben lévő egyházi gimnáziumok messze nem hozták azt a színvonalat, amit ők elvártak. A minőség minőségi tanárokat jelent elsősorban, ezzel együtt magában foglalja a versenyképes tudást, tisztességes nevelési-tanulási körülményeket, vagyis mindazokat a dolgokat, melyek vonzóvá tehetik az egyházi intézményt a kívülállók számára.

A keresztény/keresztyén nevelés értékként tekint a gyermekre. Nem az számít, honnan jöttél, kik a szüleid, az számít csupán, hogy Isten csodálatosnak alkotott. Jelenti ez egyrészt a tehetséges, ám rászoruló gyerekek felkarolását, hiszen a múltban gyakran a szegények iskolájaként emlegették a református alma matereket. Jelenti másrészt azt is, hogy bár közösségben gondolkodunk, mégis számon tartjuk az egyént, életét, kudarcait, sikereit. Döbbenetes, hogy ez mekkora hiánycikk a világi iskolákban, sok szülő éppen ezért választja az egyházi intézményt, mert hiszi, hogy ott jobban odafigyelnek csemetéjére.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
deovolente
2013. szeptember 05. 01:12
Kedves Öreg (barátom), értem, átolvastam a hsz-eket. Szomorú, de van belőlük pár. Ennyi.
deovolente
2013. szeptember 05. 01:11
Az oktatási minisztert nem szidta senki. Az, hogy az író kérdést tesz fel, nem szidás. A cikk egyébként pont azt mondja -ha olvasta- hogy a kereteket meg kell tölteni tartalommal, hogy valóban célt érjen akár az egyházi, akár a kormányzati szándék.
Öreg
2013. szeptember 04. 14:47
Egyáltalán nem kritizáltam a cikk íróját és mivel szóvá tette- meg is köszönöm - módom van pontosabban fogalmazni. Ez a cikk máshonnan került szemlézésre, ahol volt olyan hozzászóló- kérem olvassa el a megjelölt helyen a hozzászólásokkal együtt- aki az alkalmat kihasználta Balog Zoltán és a keresztény /református/ politikusok támadására. Magam részéről Székely Attilával egyet értek!Egyébként az Ön állítása valós állítás.
Öreg
2013. szeptember 01. 22:06
Amikor az egyházi iskolákat államosították, nem folyt vita a lépés helyességéről, célszerűségéről. Aki vitatkozott /volna/ hamar munkatáborban találta magát! Én megértem, az egyik évben még református iskolába jártam, a másik évben reggel 6 órára mentünk hittan órára a gyülekezeti üres terembe, hogy az iskolában ne vegyék észre, hová járunk. Mi mégse panaszkodtunk és nem volt a családjainkban olyan lázongó, aki /merte volna/ az oktatási minisztert szidta volna, mint ahogy /a mostani oktatási lépéseket szidták egy egyházi bloggon !
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!