„A sztori elsősorban politikai, ezért nem izgatja a piacokat. Ami viszont izgatja, hogy a dollárban kibocsátott devizakötvény elkel-e, és milyen kondíciókkal, az a történet az év elején lezajlott. Természetesen örülünk annak, hogy Magyarország tisztán, a piacról is tudja magát finanszírozni, igaz, az IMF-nél magasabb hitelkamat mellett.
Egyébiránt a valutaalaptól gazdaságpolitikai értelemben már megszabadultunk. A szóban forgó tartozás ugyanis semmiben sem különbözött a többi kölcsöntől. Az IMF rég nem követel a magyar kormánytól egyeztetéseket a gazdaságpolitikáról, nincsenek megállapodások a kabinet és a finanszírozó között arról, hogy lehet-e kivetni különadókat egyes ágazatokra, és azok meddig futhatnak. Továbbá arról sem kell győzködni a washingtoni székhelyű pénzügyi szervezetet, hogy miért nincs még érdemi gazdasági növekedés.
Az IMF-végtörlesztés technikáról pedig érdemes megjegyezni, hogy ezen a téren is »tipikus« a konstrukció, hiszen magas felhalmozott adósságállomány esetén új adósságpapírok kibocsátásával (re)finanszírozzuk a közeljövőben lejáró adósságunkat. Ha viszont az államnak van elegendő likvid forrása, akkor megoldhatja a törlesztést újabb hitel felvétele nélkül is.”