Úgy tűnik, Barack Obama mindent megtesz azért, hogy igazolja azokat a szkeptikusokat, akik szerint az amerikai elnök Nobel-békedíja elsietett.
„A történelem tehát ismétli önmagát. Az ifjú Bush kalandorságába belefáradt világ egyértelműen jobb stílusban, mosolygósabban, de lényegében ugyanazt kapja Obamától, mint elődjétől. Hiába, Amerika érdekei változatlanok! S ez akkor is elkeserítő, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az amerikai elnök nincs könnyű helyzetben. Óriási nyomás nehezedik rá a hadiipari lobbi és a republikánusok részéről, s lépéskényszerbe került azzal is, hogy a demokrácia és az emberi jogok felkéretlen védelmezőjeként megelégelte a szíriai vérontást.
Csakhogy az embertelenségre, az értelmetlen vérontásra adott válasz nem kerülheti meg a nemzetközi jogot. Az ugyanis nemcsak morálisan elfogadhatatlan, de mint a közelmúltban már láttuk, kiszámíthatatlan folyamatokat indít el, s tovább destabilizálja az amúgy is bizonytalan térséget. Szíria esetében például valószínűsíthető, hogy kiterjedt regionális válsághoz vezet, s még a háború exportja sem kizárt. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a nemzetközi jog ismételt arcul csapása újabb szög a mégoly rosszul, de azért mégiscsak működő világrend koporsójába. Felelős politikusok részéről megengedhetetlenek ugyanis az olyan kijelentések, amelyek nyíltan semmibe veszik az ENSZ-t, s annak határozata nélkül is elképzelhetőnek tartják a Szíriával szembeni katonai beavatkozást. Washington Londonnal és újabban Párizzsal karöltve ugyanis csak gyengíti a globális biztonságot azzal, ha a világ többpólusúvá válásáról tudomást nem véve önkényesen dönt, megkérdőjelezve az elfáradt, de mégiscsak létező nemzetközi fórumok létjogosultságát. Nem riogatásképpen, de meg kell jegyezni, hogy a helyzet ugyancsak emlékeztet a múlt század harmincas éveire, amikor egy másik, feltörekvő hatalom negligálta a Népszövetséget. Ez a folyamat oda vezet, hogy a magát a jogrend egyedüli letéteményesének tekintő ország megkerüli szövetségeseit is, hiszen most például már a NATO is a partvonalon kívülre került, ezt követi majd a G20-ak és a G8-ak negligálása, amelynek végén az Egyesült Államok és Kína kettőse oszthatja a kártyákat.”
Sok függ a szír lakosságtól és politikai erőktől, a globális nagyhatalmi szereplőktől. De az mindenképpen ígéretes, hogy Magyarország egész más helyzetben van most, mint a 2000-es évek elején.
Érzéketlen dolog lenne visszaküldeni őket Szíriába, aggódik a Politico, amely szerint már megint a „szélsőjobboldal” lát lehetőséget a helyzetben.
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
Háfez al-Aszad 1971-től 2000-ben bekövetkezett haláláig volt Szíria kegyetlen kormányzója.
Bár az Iszlám Államot Szíriában jelentősen meggyengítették, nem semmisítették meg teljesen.
Az arab államok azzal vádolják a zsidó államot, hogy kihasználja a zűrzavaros helyzetet saját hatalma növelése érdekében.
Ódákat zeng a helyi sajtó a PAOK csütörtöki teljesítményéről a labdarúgó Európa-ligában, miközben a görög csapat román edzője az 5–0-s győzelem ellenére is a Ferencvárost méltatta.
Több mint 10 százalékkal nőtt az egyéb építmények építése havi alapon, ami főleg a költségvetési szférához köthető, ám a cégek óvatosak. A jövőbeli fellendüléshez a gazdasági kilátások javulása szükséges, ami az egész ágazat lendületét visszahozhatja – véli a Makronóm Intézet elemzője.
