„A liberálisok frontembere, el-Baradei lemond. Egyiptomban »a valódi rendszerváltás az alkotmányos demokrácia irányába egyelőre távolinak és valószínűtlennek tűnik«. Ezt írta a lapunkban profetikus cikkében még a mámor heteiben, 2011 márciusában Arató András New Yorkból. Megjósolta, nagy baj lesz abból, hogy a hadseregnek ekkora a nimbusza, és ilyen gyenge civil ellenőrzésének, korlátozásának igénye. A nagy baj meglett. De ahhoz Arató szerint más is kellett. Az, hogy Egyiptom elszabotálja a nemzeti kerekasztalt.
»1989 óta rengeteg elemzés mutatta ki, hogy a sok szereplő részvételével kidolgozott, kompromisszumokon alapuló, kialkudott átmenet adja a legnagyobb esélyt azoknak a garanciáknak a megteremtésére, amelyeket megkövetel az alkotmányos kormányzás... az ellenzék Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában, az NDK-ban és Dél-Afrikában nem a kormány bukását követelte, hanem átfogó tárgyalásokat a rendszerváltozás lebonyolításáról: időzítéséről, szabályairól, folyamatairól és garanciáiról«. Sokba kerül Egyiptomnak a hosszú kerülőút a kerekasztalig. Egy kerekasztallal, egy 1989-cel vagyunk mi érettebbek, szerencsésebbek, áldozatokban szegényebbek náluk. Így becsüljük meg a mi ’89-ünket. Így nézzünk azokra, akik megtagadják. Akiknek csak az az alkotmány kell, ami csak az övék.”