„Van okunk hevesen vádolni a kormányt mindazért, amivel ezt elérte, de nincs okunk megfeledkezni arról, hogy ez a mobilitás előremutat. Az egyre közösebb Európa felé. Magyarországnak az az esélye, hogy immár elszigetelhetetlen. Az az állammonopolista rendszer, mely évtizedeken át távolította hazánk életszínvonalát és fejlettségi szintjét a Nyugattól, vasfüggöny nélkül nem lett volna fenntartható és (jobb reménye híján) elfogadtatható. Egy nyitott országot, melyből van kijárás, melybe van bejárás, melyben lehet lábbal és választójoggal normális európai viszonyokra szavazni, nem lehet sokáig az állammonopolista diktatúra felé rángatni.
Ami most történik, annak van egy pozitív és egy negatív olvasata. Ezek között nem kell választani. Ezek kiegészítik egymást. A negatív olvasat: hazánk taszítóereje gyorsan nő, vonzereje gyorsan csökken, egyre kevesebben találják meg itt a számításukat, a boldogságukat, egyre több értékes embert, tudást, tehetséget veszítünk. Hiányszakmákban nő a hiány. A pozitív olvasat az, hogy egyre többen gondolkodnak Európában, a teljes európai munkaerőpiacban, életkínálatban. A magyarországi foglalkoztatási arányok évtizedek óta katasztrofálisak. Az a polgártársunk, aki külföldön talál munkát, a magyar munkaerőpiacot tehermentesíti, az elhelyezkedési lehetőségeket javítja, az itteni munkavállaló alkupozícióját erősíti. A külföldön megkeresett pénzek jelentős része hazajön, itt lesz belőle fogyasztás. A külföldön szerzett tapasztalat, szaktudás, nyelvtudás, az ott fölvett normák jelentős része úgyszintén itthon érvényesül majd.”