„Magyarországon még mindig sokan maradtak”

„Közeledve a választásokhoz mégis nagyon fontos volna az, hogy kiegyensúlyozott képe legyen a fiataloknak is a politikai helyzetről. De, mint Ön is mondta, a jelenlegi médiakörnyezetben ez igen nehézkes. 2009-ben - még az Ön elnöksége alatt - az IKSZ felvetette azt, hogy politikai fórumok legyenek az egyetemeken. Kiállnak-e még emellett, vagy terveznek-e ilyesmit – akár kormányzati támogatással?

Igen, igenis fontos része az egyetemi kultúrának, sőt más országokban a középiskolainak is, hogy a politikai viták ott is megjelenjenek. Ezt az új felsőoktatási törtvény nem is zárja ki. Az intézmények azok, amelyek bezárják a kapuikat a politikai viták előtt. Valamiért félnek ettől és ez szerintem nem helyes. Hiszen ahogy egy fiatalnak a tárgyi tudása az adott szakterületen folyamatosan nő évről évre, emellett kell, hogy fejlődjön a társadalmi ismerete és a tájékozottsága, a vitakultúrája is. Nem jó, ha az egyetemen a szellemi élet egy része a szakmai kézpésében közreműködik, emellett még sportolási tevékenységeket és kulturális programokat szervez. Egyedül a politika az, ami ki van tiltva és a fiatalok – egyébként rendkívül fontos – politikai készsége nem tud kifejlődni az egyetemi keretek között sem. Ráadásul ez a keret sokkal inkább jelentene alapos, felkészült, érdemi vitát, továbbá kevésbé jelennének meg a populista szólamok. Inkább a tartalmi érveknek és tényeknek az ütköztetését jeleníthetné meg. Az egyetemi közeg az általános politikai színvonalat is emelné, úgyhogy mi ezt továbbra is fontosnak tartjuk. Örülünk annak, hogy a felsőoktatási törvény nem zárja ki ennek a lehetőségét, de sajnáljuk, ha a többpárti, kiegyensúlyozott viták nem kerülhetnek be az egyetemi falak közé.

Változhat most ez a helyzet, hogy az egyetemek és a főiskolák a felsőoktatási törvény kapcsán átpolitizálták saját magukat? Nagy egymásratalálások voltak a hallgatók és a rektorok között a diáktüntetések alatt, sok felsőoktatási intézmény vállalta fel politikai nézeteit.

Úgy láttam, másért küzdöttek a rektorok mint a hallgatók egy szűk csoportja. A véleménynyilvánítás mindenki joga. Nem voltak itt akkora megmozdulások, hiszen ami egy-két aulát megtölt, az a teljes felsőoktatási létszámhoz viszonyítva elég kis mértékű. Viszont a médiának egy része – akár ha csak 30 hallgató tartott is fórumot – torzítva ezt úgy mutatta be, mintha az egy tömeges akció lett volna. A hallgatóknak és a rektoroknak az érdekei itt mások voltak, csak éppen egy időben jelentkezett a két csoport elégedetlensége, ezért az időbeli egybeesés miatt tűnt ez egységesnek, a céljaikat tekintve azonban ez két különböző irány volt.”