„A magyar sajtót mértéken felül lepte meg a román államfő kirohanása, hiszen ők úgy hitték, Băsescu magyarbarát és, ami még fontosabb, Orbán Viktor barátja. A mostani marosfői nyilatkozatok ebben az értelmezési keretben szinte felfoghatatlanok, és az egyetlen másik értelmezési keret, amihez gyorsan folyamodni lehet, az a »büdös románozás« változó erősségű, ám egylényegű variációi. Magyarán: Băsescu eddig csak színjátékot játszott, most pedig kimutatta a foga fehérjét, ő is olyan, mint a többi román, azaz képmutató és köpönyegforgató. Túl azon, hogy milyen elképesztően szomorú ennek a fajta hamis és sértő sztereotipikus gondolkodásnak a továbbélése a kelet-európai közéletben, meg kell említeni, hogy Băsescu félreismerése nem annyira a román politikusról, mint inkább a magyar közszféráról és döntéshozókról beszél.
A régiónk politikájában, gerinces, elvhű politikusok hiányában szinte minden színjáték, szimulákrum. A romániai politikában a magyarbarátság és magyarellenesség mint politikai krédó havonta változtat gazdát. Az év eleji székelyzászló-botránynál még a román államfő intette vetélytársát, Crin Antonescut a nacionalista bicikli túltolása ellen, kedden pedig épp Antonescu nevezte túlzásnak és szánalmasnak Băsescu kijelentéseit. Ez az ingára emlékeztető mozgás egyszer sem szakadt meg az elmúlt húsz évben, és voltak pragmatikus magyar politikusok, akik ezt előnnyé tudták változtatni.
Nincs tehát újdonságról szó, Băsescu soha nem adott okot, arra a magyarországi lelkesedésre, ami őt körül vette. Akik félreismerték őt, csak magukra vethetnek, hiszen a »nemzeti kérdésben« sosem árult zsákbamacskát. A kérdés az, hogy vajon a sajtó és a döntéshozók egy részének miért van szüksége ilyen a valóságtól elrugaszkodott vágyvezérelt gondolkodásra. És vajon a mostani Băsescu-epizódnak lesz kihatása arra a triumfalizmusra, ami pl. az Orbán-Fico kapcsolat leírását jellemzi manapság?”