Mi lesz, mi legyen, mi lehet az Orbán-rezsim után? – II.

„Magyarország megújulását ne a társadalmi középről folytatott terméketlen vitáktól, egyes politikusok megbélyegzésétől és kirekesztésétől várjuk, hanem olyan konszenzusok, átfogó alapelvek kidolgozásától, amelyek minden demokratikus erő, a társadalom jelentős többsége számára elfogadhatók. Az Orbán utáni Magyarország sorsa, mibenléte nem egyszerűen attól függ, sikerül-e valamiképpen megnyerni a ma még bizonytalan szavazókat. Hanem sokkal inkább attól, hogy képes-e az ellenzék olyan előremutató, vonzó és reális jövőképet, olyan a modernizáció, a társadalmi együtt- és összeműködés mellett elkötelezett narratívát megfogalmazni, amely alkalmas a magyar társadalom mobilizálására, képes a politikai értelemben vett »közép« megteremtésére.

Az a mi feladatunk, hogy megfogalmazzuk azt a morális alapokon nyugvó, közös értékeket megjelenítő, nyitott, felelősséget vállaló, a társadalmi csoportok egymás iránti szolidaritására épülő politikai filozófiát, társadalomképet, amely gyökeresen szemben áll az orbáni rezsimmel, és világos alternatívát kínál.

Az Orbán utáni Magyarországról ugyanis csak akkor van értelme beszélni, ha határozottan és egyértelműen elkötelezzük magunkat a progresszív, európai értékek és normák, a polgári értékeket is magában foglaló, a mindennapi élet szabadságát elismerő, a kulturális sokféleséget tiszteletben tartó, a szabályozó állam koncepciójára épülő, a szolidaritást, az esélyteremtést, a befogadást alapvető értéknek tekintő, világos és egyértelmű morális elvekre épülő politika, a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés, a fenntartható fejlődésre épülő tudásalapú gazdaság és társadalom mellett.”