„Nos Bajnainak azt a lépését, amellyel visszatért a politika színpadára, jól fogadta a közönség, akármi is zajlott a háttérben, voltak-e »idegen« érdekek a volt miniszterelnök színrelépésekor, azaz akarták-e a mások is, a magyar választókon kívül, hogy a Fidesz elleni harcban, illetve Orbán legyőzéséhez szükség van erre a régi-új arcra. Ennek idestova egy éve, azóta azonban folyamatosan hanyatlik Bajnai csillaga. Hogy azért-e, mert nem lett azonnal és magától értetődően miniszterelnök-jelöltje a baloldalnak, vagy azért, mert nem számított a szocialisták ellenállására, ezt legfeljebb ő tudja, de tulajdonképpen mindegy is. A lényeg mégiscsak az, hogy a baloldali szavazótábor gyors megegyezést, ezáltal pedig esélyt remélt, ehelyett az elhúzódó tárgyalásokat és a folyamatos ígéreteket kapta csak; lesz majd együttműködés. De azért még mindig tele hittel: eljön majd az a pillanat, amikor összeáll a baloldal és képes erősnek is mutatni magát, olyannak, amely elzavarja a kormányrúdtól az országot tönkretevő, saját magát és klientúráját viszont vastagon kibélelő Orbán Viktort.
És most itt állunk tanácstalanul és tehetetlenül: mi lesz itt jövőre? Ki lesz képes megállítani Orbán Viktort ? Miért volt fontos Bajnainak most, amikor már-már elfogadtuk, hogy közeledünk a tárgyalások végéhez, egy hatalmas követ - mit követ, már-már sziklát - behajítani a vízbe. Tényleg ettől hitte, hogy megmozgatja az állóvizet: egyáltalán - hogy visszatérjek az elejére - ő hitte, vagy »feljebb« hitték azt? Akárhogy is, ez a víz most nehezen csillapodik, sőt egyesek szerint végleg el is önti, elmossa a magyar baloldal kormányváltó ambícióit.”