Demokratikus deficit

„Tanúságos hír jelent meg a minap. A CIA beismerte, hogy hatvan évvel ezelőtt ők puccsolták meg az iráni miniszterelnököt, Mohammed Mosszadeket. Hogyan? Először kőkemény propagandát indítottak ellene, lejáratták, aláásták a hírnevét. Majd parlamenti képviselőket vesztegettek meg, hogy legyen majd, aki kiszolgálja Amerika érdekeit. Az egész nem a demokráciáról szólt, hanem a kőolajról. Mert félő volt, hogy a térségben egy »szuper arab állam« alakul, amely majd diktálhat az egyébként nagy részt olajalapon működő amerikai gazdaságnak. A rövid távú eredmény sikeres volt, de hosszú távon bumerángként csapott vissza Amerika fejére ez a »kis gazdasági kaland«. A hetvenes évekre megerősödtek a szélsőséges iszlamista erők, hatalomra került Khomeini ajatollah, akinek máig nagy befolyása van. Amerikával kapcsolatban pedig nagyobb az ellenérzés, mint valaha.

Mondják, hogy ma már nem történnek ilyen dolgok. Ezek csak ötven, vagy hatvan éve voltak lehetségesek, mert közben megszűnt a Szovjetunió, kiteljesedett a demokrácia. A nyilvánosság mindent ural. Ezt tényleg elhisszük?

Magyarországon is vannak amerikai érdekek. Bonyolultak. Az egyik pénzügyi csoport prosperál, a másik veszteséges, és ezért hangosan kiabál. A magyar kormány jelenleg igyekszik úgy lavírozni ezek között, hogy közben a hazai vállalkozások is jól járjanak, és nem utolsósorban a saját költségvetésünk se szenvedjen hiányt. Aztán érkezik »a politikától már visszavonult« Bajnai Gordon és csapata. Egy amerikai »egyetemről«. Megmenteni a magyar demokráciát. Amerikai pénzekkel megtámogatva. Hogy van-e párhuzam mindezek között? Ki-ki döntse el!”