Bajnai mutatványa: salto mortale

„Péntek délután annak lehetett tanúja az ország, hogy Bajnai Gordon egy kétségbeesett ugrással Gyurcsány Ferenc után veti magát. Elvégre Gyurcsány döbbent rá először, még hetekkel ezelőtt, hogy egyszerűen nem látszik. Hiába a Kossuth téri éhségsztrájk, hiába Vadai Ágnes, hiába az aktív internetes jelenlét, az ország megannyi polgára, de még az aktívan politizáló, kormányváltást óhajtó sokaság is így van ezzel: egyszerűen nem tudja, hogy létezik a Demokratikus Koalíció. A plakátkampány ennek tudatosítására tett kétségbeesett kísérlet. Két évvel a párt megalakulása után.

(...)

Hogy célravezető lehet-e egy ilyen akció a gyakorlatban is? Hogy valóban felmutathatja-e a jelöltek értékeit, és nem pusztán a Fidesznek ad újabb és újabb muníciót a programok félremagyarázására, ízekre szedésére, értelmük pont az ellenkezőjére fordítására? Őszintén mondom, hogy nem tudom. Ahogy azt sem, nincs-e túl késő egy ilyen megoldás megvalósítására.

Az viszont biztosnak látszik, hogy ha ezt a folyamatot nem egy közvélemény-kutatás, hanem a választókörzetek átláthatatlanul kusza pártvilágában lebonyolított voksolások zárják le, akkor elkezdeni sem érdemes. Az sem a mindenki számára megnyugtató, a maga vitathatatlanságában elfogadásra érdemes eredményt, sem a kiábrándító huzakodás egyértelmű lezárását nem hozhatja magával.”