Úristen, ezeknek kéne kormányozniuk?

„A pénteki odamondogatás után az egyéni jelöltekről szóló tárgyalást valószínűleg felfüggesztik, az álláspontok megmerevedése legalábbis erre utal: a patthelyzetben mindkét fél olyan megoldást ajánlott, amivel maga járt volna jól, ám egyik sem tett valódi, áldozatot is jelentő javaslatot. Most majd elkezdik a sebeiket nyalni, továbbra is egymást okolva, aztán várhatóan külön országos listát állítanak, és nem lesz közös miniszterelnök-jelöltjük sem. Mindez azonban a választási matematika szempontjából nem feltétlenül hátrányos, és az sem biztos, hogy a két párt érdekei ellen való.

Mivel egy ideig nem kell a szocialistákkal számokon, pláne Gúr Nándorokon és Veres Jánosokon vitatkozni, Bajnaiék elkezdhetnek az Együtt 2014 építésével és a választóknak szóló üzenetekkel foglalkozni. Mesterházy és köre is végiggondolhatják, hogy elég erős-e a pozíciójuk az MSZP-ben, hogy Gúr Nándor- vagy Veres János-szintű politikusokat levegyenek a sakktábláról, és ha nem, mit jelent az rájuk és a jövőjükre nézve. Ha végre nem Bajnaiékkal kell foglalkozniuk, azon is érdemes lenne elmerengeniük, hogy a választásokig hátralévő nyolc hónapot a friss szocialista kampányvideóhoz hasonló, tökéletesen üres és ostoba megnyilvánulásokra akarják-e építeni.

Aztán egyszer, a választásokhoz közeledve, a két párt vezetői ismét kénytelenek lesznek leülni tárgyalni az egyéni jelöltekről, hogy kiderüljön, a nyári tárgyalások körvonalazódó eredményéből, az állítólagos 75-25 százalékos egyéni mandátumelosztásból mennyi tartható és betartható. Ha nem sikerül egymás javára visszalépni az egyéni választókerületekben, a jobboldal 2018-ig – akár ismét kétharmados többséggel – biztosan kormányon marad, és valószínűleg csak egy teljesen új politikai formáció tudja majd egyszer leváltani. Az MSZP és az Együtt 2014 mostani állapotát elnézve nem biztos, hogy hosszú távon az lenne a rosszabbik forgatókönyv.”