„A HV-ban a trafikokról való kommunikáció alaphangját Borókai Gábor májusi publija alapozza meg. »A trafikok kiosztása (a dohányfronton végbevitt összes, üdvözlendő változást felülírva) növeli az új rendszer iránti bizalmatlanságot, és táptalaja az irigységnek. Aki élhetőbb és éltetőbb országot akar, annak illik végiggondolnia, hogy ez a nagyon rossz üzenet hogyan reparálható. Mert hogy javításra szorul, ne legyen kétséges.« - írja a lap főszerkesztője, és az az igazán szomorú, hogy ez már egy bátor kiállásnak számít tőle. Pedig hát a »nagyon rossz üzenet« miatt is leginkább csak fideszes nézőpontból lehet aggódni - miként a rossz üzenetre való hivatkozás a gyurcsányi rendőrterror esetében is maximum azt jelentette, hogy valaki ismét sikertelenül próbálta összeegyeztetni a párthűséget lelkiismeretével.
Most pedig ismét kaptunk egy cikket ebben a hangvételben, »A trafikügy pozitív hatása: nő a leszokni akarók aránya« címmel. Tényleg elképesztő, milyen mondatokat lehet olvasni ebben az írásban: a nyolcvanas évek Népszabadságában próbálhatták így kódolni a néminemű függetlenségre vágyó újságírók kritikájukat. Rögtön a felütés zseniális: »Pozitív hatása is van annak, hogy a sajtó felkapta a „trafikmutyiról” szóló híreket«. Ne is menjünk egyelőre tovább, elemezgessük csak ezt az egyetlen mondatot. Ízlelgessük - miként Bayer Zsolt is írhatná.
Tehát, a cikk szerzője, H. Zs. úgy írja le, hogy volt valamiféle trafikügy, hogy attól legalább három ízben határolja el magát. Először is azzal, hogy idézőjelbe teszi a trafikmutyit; másodszor, hogy akként hivatkozik a dologra, mint amit csupán a sajtó kapott fel. Ilyeténképp a trafikkoncessziók rokonoknak való kiosztása kétszeresen is a bizonytalanság homályába lett lökve: »nem tudjuk, talán volt ilyen is, de ez már valószínűleg sosem derül ki« - sugallja a cikk első mondata. »Beszéljünk is inkább vidámabb dolgokról« - ekként löki messze magától harmadízben H. Zs. azt, amit a trafikügy valójában megjelenít.”