Csak kétharmad ne legyen!

„»A 106 választókerületben – ahol a választás valójában el fog dőlni - közös egyéni jelöltekre még van esély a baloldalon (ha ez sem megy majd, akkor valóban nincs mese, és a Fidesz akár négyötödöt is szerezhet)« - ezt Török Gábor írja legutóbbi, a baloldali összefogást tervezők újabb szerencsétlenkedését elemző posztjában. Nos, utóbbi az, amit 2014-ben mindenképpen el kellene kerülni. Az országra nézvést az lenne a legszerencsésebb, hogy bárki is nyeri a választásokat, ne legyen se kétharmada, se háromnegyede, se négyötöde.

Ha a Fidesz ismét kétharmadot szerez, már semmi nem hozza vissza őket a józanság talajára. Akkor előzetes regisztráció lesz 2018-ban, és még örüljünk, ha nem fog rögtön be is kerülni az alkotmányba. Még több államosítást, még több és látványosabb lopást várhatunk a Fidesztől, természetesen továbbra is a rendszerváltás befejezésének igényével meglépve ezeket. A kormányzati sikertelenség pedig a továbbiakban is nyugodtan rákenhető lesz külső körülményekre - 2010 után elégszer láthattuk, hogy a demokratikus viszonyok okozta erősebb ellenzék helyett az Európai Unió lett a legújabb mumus. Tavares-re ugyanúgy ráfogható lesz a továbbiakban is minden balfácánkodás, mint 2002 és 2010 között Orbán Viktorra.

Épp ezért nem értek egyet Szabolcsi Gergellyel: szükség van az ellenzéki összefogásra, főleg, hogy már ennyire belehergelték magukat. Szükséges ez, mégpedig a Fidesz kétharmadának elkerülése végett. Induljon csak együtt az MSZP, az Együtt-PM, de még a DK és Fodor is: teljesen mindegy nekem, nyernek-e vagy sem, csak kétharmadot ne szerezzenek, és akadályozzák meg azt is, hogy a Fidesz ismét túlnyerje magát.

Ahogy eddig sem izgatott, úgy a továbbiakban sem érdekel Bajnai és Mesterházy párharca, de már az sem, hogy a nagy összefogás mentén ismét bekerülhet a Parlamentbe Gyurcsány és a fél százalékos csapata. Valóban semmit nem lehet várni ezektől a szerencsétlenektől, és valóban kellemes értelmiségi tevékenység a Schmuck Andoron való röhögcsélés: ám mindez tökéletesen irreleváns akkor, amikor arról van szó, hogy a demokrácia további négy évig fügefalevélként fog-e szolgálni akármelyik kétharmados párt számára.”